Szekszárd
Nagy Judit
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Nagy Judit
Vándortapasztalat
… hogy a kialakítandó vándorlét alatt tehervagonok strázsái vigyáznak,
nem kérdéses, a menekülő menedék megáll egy percre,
keresnél csak fedezéket egy udvarház sövényei mögött!
Én már megtanultam,
én már tudom,
a nap nem mindig ugyanott kel,
kelet felé csak az imák fordulnak el a széliránnyal,
nem igaz, hogy az irgalmasság emberi tulajdonság és erény,
irgalmasabb annál egy fa, még ha fejedre is ejti gyümölcsét,
talán fáj tőle agyfalad, de hirtelen sohasem ismert gondolatok
villannak fel álomvízióid mögött,
pedig nem vagy te fizikus,
számodra a fekete lyukak tömegvonzása érdektelen zagyvaság,
amellett túlontúl távoli is ahhoz, hogy foglalkozhatnál vele,
neked a világ ahelyett, hogy tágulna inkább szűkül,
ott ér a hervadás ahol eléd virágszőnyeget bontogatott,
akárhová vessen is az időjárások szeszélye
nem találsz vallási káoszokban megvilágosodást,
csak egy mindig máshol felkelő holnapot…
Éjjeli vonat
Bár nem igaz hogy
lepkeszárnyon de suhan az éj
ez a légi árnyék majd rávetődik az alakra
ki sínek közt otthonig gyalogol alatta
vagy ki szolgálatból épp aludni tér
s amott a vágányon kocog egy gép
a megfáradt büszke robot-mozdony
nincs pihenő bár piszmog még
holtvágányon pár fakó személykocsi,
a szénvagonok mégis éjjel indulnak el
ki gépet hajt - lelkesen de nem lelketlent -
emberből van pilláját az álom húzza
jelzők fénye mint csillag megy le
hirtelen a horizontról s messze a hajnal
de csak viszi viszi állomásig nyúzza
így érkezik és távozik el minden
a pályát fentről követi pár felhő
váltó kattan fék nyekken majd megáll a táj
menj haza megfáradt mozdonyvezető
felkelt a nap és papíron már a leltár
Áfonyatő
pattogzanak a pillanatok
mint vakolniváró falról a festék
valaki kopogtat a fejemben
jó reggelt, megjött az esély
címkék itt és ott
címek ennél és annál
a címzettek erre nem honosak
hát akkor hol is merre is
a vonalak túlfelén
a hegylábak cipőfűzőjén indulva
fel is le is hajladoznak
létük az életben-maradás címere
az orkánban ívbehajló szőlő-
vagy északrólszökött, és kinemesített
időközönként-lakos
a homálybanlátó
hasonlattulajdonos
- mérlegkezében élhető jövőt billegtető-
rutinos gyökéreresztő
erdőmélyből fogant áfonyatő