A szívedet hozzad. Elfelé.
A lelked akarom
— korhadt tested bárkié —
a lélekben tűrt eszméink
összefonakodnak
marginális: folyóvölgy termékeny sávval
a klaviatúrán futkos csapzott kezed
fáradt szemed csippent,
hunyor és gyönyör szalad át
szalad vissza, szalad szét
szétszabdalja, részekké teszi
az egykori tiltakozást,
s már az akarat figyel
maradásunk záloga a talon
s a nemjárt útnak neve
ámok, vagy nem várt vagyon.

  *

csúszik a reggel beszél a szív
megcsúfolja a létigét
hangutánoz — kipofoz az ágyból
felrántom a mindent
redőnytruhátkávét
pasztát s kefét emelek magamra
híg fény folyik a köveken az utcán
székbe és szitokba botlok
esőernyő nyílik felettem
s a trópusok értelme nélkül
egyetemesen tángálom
lelkemdezve hajnali
pirkadatkorbáccsal ostoros
dallammal: a győzelem enyém