Kezdem 2003-ban. Magammal kezdem, csak aztán veled. Öt évvel ezelőtt ott ültem, ahol most te. Vártam. Arra, vajon mondják-e majd a nevem, vajon megértették-e mit akartam leírni, mit akartam megfesteni, ha fényképezőgéppel is? Látják-e, amit én? Látnak-e engem? És jól látom-e én, amit írtam, festettem? Jól látom-e magam? Feszengtem is kicsit, nem szerettem soha a hivatalos dolgokat. Olyan ez, mint az iskola. Nem tévedsz sokat. Iskola ez, és magas. A különbség annyi, már tudom, hogy ide szeretek járni. Nem tudom már elképzelni máshogy. Magam. És téged sem. Most már nem. Nem az számít kapsz-e valamit. Hanem, hogy látnak. A többi már csak rajtad múlik. Tíz évvel ezelőtt azt találtam mondani: a vers legyen büdös. Érezzem rajta az izzadságszagot. Érezzem, hogy dolgoztál azzal. De áll ez a képekre is. Nem elég a festékszag. Nem elég ha kiteszed a pontot, vagy az utolsónak vélt ecsetvonást. Nem zárhatsz le végérvényesen semmit, mert magad sem zárod le soha. Újra és újra elő kell venned munkáid, újra és újra szemügyre venni, vajon benne vagy-e még. Tanulni önmagadtól, és sokat másoktól. Nekem volt kiktől. Szerencsés helyzetben voltam. A legjobbak voltak és a legjobbak a mai napig a tanáraim. Mindig tanulok. Iskola ez, nem tévedtél. De, tudod, azt hiszem a legtöbbet mégis saját kortársaidtól tanulhatsz. Itt vannak ők is, itt ülnek körülötted. Ismerd meg őket. Érdemes. Sokan vannak. Ha emlékeim nem csalnak, soha ennyien nem voltak még. Szeretném, ha megismernéd Németh Ninettát, Kristóf Gábort, Huszka Leventét. Igazad van, nekik is formálódniuk kell még, ők is tanulnak majd tőled. Nincs még kész senki, ahogy én sem. Várj, mondok még hármat. Domján Veronika, Darab Zsuzsa, Tatár Balázs János. Őket is látnod kell, bennük is megélheted magad. Van köztük, aki már tapasztaltabb, érdemes figyelned rá. Tudom, bizonytalan vagy még, annyi kérdésed lenne, hidd el, nekem is volt, van most is. És válaszaim is már. Nem csak neked, Kovalik Viktóriának, Matisz Virágnak, Dobry Juditnak, Nagy Juditnak és Csőke Dórának is. Miért pont nekik, és ki dönti el, hogy a helyes úton járnak-e? Nem döntök, nem döntünk el semmit. Csak terelgetnek, Székelyhidi Zsolt, aki 1995-ben különdíjas, Magolcsay Nagy Gábor, aki 2005-ben első helyezett volt. És én 2003-ban. És te 2007-ben. Talán 2009-ben itt állsz majd a helyemen és én ülök ott, a helyeden, feszengve, várva.