Szekszárd
Lapis József

Sárospatakon született 1981-ben. 2006-ban magyar-angol szakon végzett Debrecenben, 2010-től a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének tanársegédje. Megszűnéséig a Debreceni Disputa szerkesztője volt, jelenleg a Zempléni Múzsának és az Alföld szépirodalmi rovatának szerkesztője. A debreceni LÉK irodalmi kör tagja. Verseit, novelláit közölte a Spanyolnátha, a Parnasszus, az Új Holnap, a Zempléni Múzsa, a Légyott, az Alföld, az Irodalmi Jelen, a Palócföld és az Új Forrás, a Műút.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Lapis József
Egy görög urna porszemei 2.
Médeia
Úszik a szembogár
létem levesében.
Királynői kacaj
termeim nem járja.
Életem egy rossz szekér,
utána mintha Iaszón szállna,
fülemig épp elér.
Gyeplő a lovak közt,
szép a lába, szép a válla,
szívemről épp letér.
Minden hiány eltörött.
Priamosz
Erős várak az én lelkeim.
Kapunk, mint koporsó, kemény.
Nem jó megoldás a remény.
Megdönthetetlenek terveim.
Ezt írjátok fejfámra, akhájok.
Patroklosz
A lét dőlésszöge
oly tompa, mint Trója ormán
a merülő fény.
Zavar a gondolat,
inog a kép,
esetlen az ajk.
A páncél derékban szűk,
csúszkál a marokban a gyeplő.
Barátom lova ideges.
A távolból Hektór közeleg,
dárdája hegyén kérdőjelként villog tévedésem.
Helené
Hogy hullnak a ködbe a régi világok,
s nem költi vágyam a szép szeretőt.
Elgördül a parton a trójai álom,
és mélybe vetik le a szép csecsemőt.
Még ifjú szívemben a láng duhajon járt,
és kedvvel ölelte a szép idegent,
szelíden az arcom a földre tekint már,
s nem értem, hogy miért oly szép idebent.