Tata
Jász Attila
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Jász Attila
A teljességről suttog
ott
egy távoli de ismerős hang
a telefonban hogy folytassam
amit elkezdtem ne hagyjam abba
(ne hagyjam suttogta abba még
s már végképp nem tudtam
miről beszél ki is van ott
a vonal túlsó végén)
és nem hagyta abba
csak mondta
majd hirtelen mégis abbahagyta
félbe a beszélgetést
illetve monológot
és olyan csend lett bennem
ott
mint mikor angyal suhan el
a fodrozódó víz felett
szinte hallani lehetett
szárnyai suhogását
az apró csobbanást
az angyaltest landolását
ahogy komolyan lépeget
a víz felszínén
ha elég nyugodt
nak tűnik hozzá a tó
s meglátja magát
e tükörben hahó!
ám ilyenkor
elég egy rossz mozdulat
egy kiszámíthatatlan hullám
mocska s rögtön oda
a befejezés ereje mintha
a képzelet működése
kavarná fel
mozgatná kissé
az állónak tűnő vizet
zavarná meg
idegrendszerünket
ezzel aztán mintegy oda is
a mondat folytatása
…mit is nem kéne
abbahagyni még?
a nehezen mondható dolgok
halk dicséretét?