Tata
Vörös István
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Vörös István
Saját tao
50
A van: apánk, a nincs: anyánk,
kilenc helyen nyitva vagyunk.
De 4 helyet mi nyitunk fel.
10-ből hárman megváltozunk.
10-ből hárman visszatérünk
saját létünk kezdetéhez.
10-ből 3 léte alján,
lemerülve követ érez.
A másik 7 nem változik,
nem üti el autó, vonat.
7-ből három, ha alszik, a
halál térdénél tapogat.
De a térde csupa homok.
Hogyha hagyják, imádkozik,
a bölcs érti, és az őrült
ad neki egy nyálas puszit.
51
Az útat elfedik az utak,
elborítja a kő, az aszfalt,
járhatatlanná teszik a kocsik.
Az erényfát kivágják, mert
a pályát kell szélesíteni.
Az erényfából erényforgács
marad, és erénypapír,
erénybútor, erénygyufa készül.
Az utakat nem tiszteli senki,
csak használja,
nem látja, mi van körülöttük,
a sávok közt idegen halál gurul.
Az út csak gyalog lenne
járható. Legfeljebb biciklivel.
Az útból növünk ki,
mint a fű vagy a kutyatej,
de a fejünk betonba
ütközik, a túlvilág esője
az árokba csorog róla.
Körülöttünk száraz a világ.
Az erényfa gyümölcse
beérik 20 év alatt,
de annyi ideje nincs.
Pedig nevelne minket,
ő lenne az óvónénink
és a szakdolgozatvezetőnk.
A helyére beszélő baba ül,
a helyére számítógépvírus ül.
Az éretlen gyümölcshöz
krumplit kevernek
és pálinkát főznek belőle.
52
A bölcsesség fekete csillag
az ég fölött, női öl,
melynek ajkai körpályán
mozgó ködök, női
öl, mely fölött a bozót
a csillagok dúsan tenyésző,
fényes szőrzete.
Ha meg akarod ismerni
ezt az egyetlen nőt,
fel kell adj mindent,
fel kell adj semmit.
Ha be akarsz húzódni
a szétvetett galaxiscombok
közti odúba, mely a bölcsesség
bejárata, nem szabad
soha elfáradnod.
Először csak a magod
ömlik be,
aztán a véred,
a gondolataid,
végül önmagad hiánya,
minden, semmi
dörgölődzik egymáson,
jön ki és be,
a butaság sóhajai törnek föl
belőled — tanulsz.
Tanulsz — lesz mit felejteni.
Felejtesz — lesz mit továbbadni.
Családot alapítasz
a gondolatok között.
Közvilágítást tervezel
az út mellé, hogy éjszaka
is járható legyen.
De akkor mi teszi
járthatóvá nappal?
53
A nagy út mindenkinek közös,
de mindenkinek számos
kis útja van.
A nagy út semmit nem keresztez,
de a kis útjaink
keresztezhetik egymást.
A nagy utat semmi nem keresztezi,
de egymás kis útjai
szembefordulhatnak,
össze is verekedhetnek egymással,
földhányást, tiltó táblákat
hagyva maguk után.
A nagy útra nem lehet föllépni,
a kis útról nem lehet
lelépni.
Aki azt hiszi, a nagy úton
jár, elhájasodik, meglassul,
gyanútlan lesz, mások
szeretetére ácsingóz,
mások gyűlöletére épít.
Aki nem tudja,
hogy a kis úton jár,
az megrabolja
önmagát, megrabolja
a világot, de a kincs
elvész a keze között,
a keze elzsibbad
a kincs alatt.
Az út nyílegyenessé válik
a tekintete előtt,
a hegyek elrejtik magukat
a beszédére.
A nagy út beszakad
a hallgatására,
a kis út levisz a barlangba.