Tata
Bán Olivér
1977-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2002-ben filozófia, 2006-ban magyar szakos diplomát szerzett. Jelenleg is Miskolcon él. Publikált többek között az Új Holnap, a Parnasszus, a Prae, a Palócföld, az Együtt, az Ezredvég és a Zempléni Múzsa című folyóiratokban. Első kötete 2006 őszén jelent meg a Parnasszus Kiadó gondozásában Minden állomáson és megállóhelyen címmel.LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Bán Olivér
Kassák Lajos
A legarcabb megapöcs
Kifingott örökre. Az tutkó.
Szarban hagyták a gyíkok,
És a nyalisok. Értem?
Totál keményen nyomta a balhét,
Apám, a seggarc mindenkit beetetett
És kicsinált.
Most ott fekszik kulában, húgyban, ratyiban.
Kinyírták Kennyt,
Szemetek!
Kassák Lajos
Egyszer megjavulok én
Száz darabra hullott szét a szívem,
És nem tudom összerakni.
Sosem volt rútabb halál.
Rohadt kakas!
Ordítottam, toporzékoltam vészesen.
Még nem veszíthetek!
Még élni akarok!
S végül is itt heverek eltiportan
A hóban, a vizeletben.
Pedig még nem búcsúztam el, még nem!
Úgy fáj, nagyon.
Kassák Lajos
Eljött a tabibúcsú ideje
Meghalt
A diktátor,
Meghalt,
Ó!
Szia Lala!
Szia Tinkivinki!
Szia Dipszi!
Szia Pó!
Szabó Lőrinc
FELMENTÉS
Egy langyi nyári délutánon
a Vezér álmában lepke lett —
Szabó Lőrinc ezt álmodta éppen,
és egy csillár körül repkedett
a lepke, amit ő álmodott
bele a Vezér fejébe, ő,
de tudta, hogy minden relatív,
szóval, az is lehet, hogy ööö…
Az is lehet, hogy ő a lepke,
és Vezérnek álmodja magát.
Tehát mindegy, hogy ki kit ölt meg.
Micsoda megkönnyebbülés! Nahát!
