Tata
Csokits János
(1928. jún.30.- 2011. aug.04.) Látogatás egy égitesten (válogatott versek, 1948-84, Boston, 1988, Életünk Könyvek, Szombathely, 1991), Pilinszky Nyugaton. A költő 32 levelével (Osiris Kiadó, Budapest, 1992), Tárgyak a semmi partján (glosszák, előadások, Allée-füzetek, Tata, 1997), Egy hajótörött naplójából (válogatott és új versek, Új Forrás Könyvek, Tatabánya, 1999), Testvére minden kőnek (válogatott és új versek, Új Forrás Könyvek, Tatabánya, 2005), Egy tükör cserepei (esszék, tanulmányok, Nap Kiadó, Budapest, 2006). 1992-ben a Berzsenyi Társaság díjazta, 2005-ben Arany János-, 2006-ban József Attila-díjjal tüntették ki.„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Csokits János
Hét haiku
Hideg ez a föld...
Egyetlen sárga levél
csüng a fügefán.
*
Csillagos alkony —
kerti ösvényen csigák
ezüst írása.
*
A szederindán
kipukkadt léggömb rongya —
ének messziről.
*
Lévai Ádámnak
Rücskös fatörzsből
visszanéz rám a lelkem —
tűnődő démon.
*
A régi udvar —
kövéből fa nőtt, ő is
idegenek közt.
*
Ismerős illat…
ez a kert, akár…akár —
itt sincs otthonom.
*
A dűnék között
kéken sugárzik a jég —
sóba meredt hal.
Laetoli
Tíz lépés
a kőházban ide-oda,
meszelt falak közt,
sivár padolaton.
Kívül se más.
Vakít a csupasz
afrikai föld,
egyre szűkebb
a végső menedék.
Hol itt az út?
Hamuba kövül a lépés,
a csont, a kín —
semmibe hull a kő.
