HÁGCSÓ SZÁNDÉK

Az Ezer Tánc Országából (www.ezertancorszaga 1970. hu) hiányzik a napnyugta. Se területe, se határa, se napnyugtája, ez egy ilyen ország, akik éltek ott, mindezt könnyen tanúsíthatják. Általában minden nyugta hiányzik ebből az országból, attól kezdve, hogy a napfényes délelőtt napnyugta-csínnyel átvette benne a hatalmat. Sarki fény árad a gyalogvendéglőkből, az éjszaka a napfényes délelőtt meghosszabbítása spaletták, redőnyök és súlyos függönyök segítségével. A súlyos függönyök valamiképpen az állandóság képviselői; azzal a szándékkal készültek, hogy örökké súlyos függönyök lehessenek. Ne csak egy életen át, hanem több életen át, ha nem is egészen örökké, de több életen át. Ma már ez nem működik. A függönygyárosok lehúzhatnák a rolót, ha ilyen szándékkal készítenének függönyöket. Ha ilyen szándékkal készítenének bármit bárkik, lehúzhatnák ők is a rolót. Egyes vidékeken pedig a redőnyt húzhatnák le, mert egyes vidékeken a lehúzás redőnnyel történik. Napjainkban így állunk, az oltár vacak, a feszület ócskaság, az örökkévalóság pedig egyszer használatos.
Egy sárga madárban szokás ébredni az Ezer Tánc Országában akkor régen. Akkor, amikor hajdanán a napfényes délelőtt napnyugta-csínnyel átvette a hatalmat, és attól kezdve sarki fény áradt a gyalogvendéglőkből, az éjszaka pedig a napfényes délelőtt meghosszabbítása volt spaletták, redőnyök és súlyos függönyök segítségével.
Ha derékban beszűkítjük a szabót, ne feledjünk mindkét szárára, a koptató helyére egy kiegyenesített fogsorú cipzárat varrni, amelyiknek üzemi szarka hangja van. A szabó alja ettől nem rojtozódik ki, előbb vékonyodik el és hasad szét térdben, ahonnan egy újabb térd bukkan elő. Ám ez már nem szabótérd, hanem egy régen látott térd, a sajátunk. A térdre vetett pillantás is tőlünk származik. Idő hiányában soha meg nem ismerhető ismeretlenek; a térd és a pillantás. Az üzemi szarka kifejezés pedig mostanra jelentését elveszítve idegen nyelven táncol egy ipari skanzen kapujában.
Nem hiányzik nekem az Ezer Tánc Országa, ahogyan a tegnapi lélegzetem sem hiányzik, csak jó lenne tőle előrébb, mint tőle hátrább keresni ki az égbolt állandóit.
Ám most felülre került az iszap, és emiatt aztán húznak el innen a halak. A most maga a mindörökké a ma átdátumozott hulladékában. Napjainkban így állunk, az oltár vacak, a feszület ócskaság, az örökkévalóság pedig egyszer használatos.
Egy olyan kötélhágcsó az ajánlatom, amelyiken bal felkarcsontokból vannak a fokok, és közvetlenül a Feneketlen Elnyelő kitátott szájába lehet rajta felkapaszkodni. Értelmetlenek haza, a pereputtyát neki! Vízesés hajú lány érints meg, és nem leszek feledékeny!
Az Ezer Ránc Országát (www.ezerrancországa 2006. hu), látod, bármerre nézel. Ha egy fekete csíkkal kitakarod mindkét szemed, majd áramtalanítod a koponyád, minden rendben. Page not found. Mindent megnyerhetsz, amire semmi szükséged. A ráncok miatt szeretném a felkapaszkodóktól zsúfolt hágcsót látni, semmi másért, csak ezek miatt a ráncok miatt.

KUTYADAL, CITROMDAL, EMIGRÁNSDAL

Ez a helyed.
Számtalanszor visszatettek oda, mondván, hogy az a helyem. Az idomított idomárok tettek vissza, és minden esetben elismételtették velem, hogy el ne felejtsem: ez a helyem. Mondd szépen, ez a helyem! Akkor még én voltam én, nem mondtam nekik, elmászkáltam, amint nem figyeltek.
Visszatettek a helyemre. Itt akkor vagy szabad, ha azt csinálod, amit szabad!
Újra átfúrtam magamat a kerítés alatt, amikor még én voltam, legjobb lenne lelépni innen most azonnal, és úgy is lett; a kerítést odahagyva elmászkáltam megnézni, miről írnak a falak.
Visszatettek a helyemre.
Az utolsó pillanatban, amikor még én voltam, az utolsó saját gondolat is átfutott az agyamon, ám ennek már csak a visszhangját hallottam: — Rohanj utánam, rohanj utánam! — kiáltottam abban a távolodó gondolatban.
Fülöncsíptek és visszatettek a helyemre.
Mégis valahogyan igen makacsul, a törvényszerűségek és a gyakorlat dacára ott ragadtam abban az utolsó pillanatban. Hihetetlen, hogy ebben az országban mennyien énekelnek! Biztosan azért, mert a beszéddel nem mennek semmire. A szavak makacs holmik, az idomárok naponta átnyomják őket az iratmegsemmisítőn, a jelenlegi állás: törzsgyökeres lokálpátriárka vagyok, éneklik a falak, a háztetők, a manzárdok, padlásszobák, és a kartonpapír rekamiék a falak tövében.
Isten hozott a darálóban! Mindig állj ellent, és soha ne engedelmeskedj. Amit körötted látsz, az a darálék, benne egy kopott vén vécékefét tart kezében a tisztelt olvasó. Utána a vízkőoldó következik, aztán egy jobb vízkőoldó, egy mégjobb vízkőoldó vagy valami más termék, amely rádsózandó, és utána majd újra te kerülsz sorra tisztelt olvasó. Ez a helyed, és máris visszatesznek a helyedre.
Én azért vagyok most itt, mert meg kell tudnom, kik idomítják az idomárokat, ki a legvégső idomító, ha van olyan, s ha van, létezik-e idomíték? Amikor én voltam, én voltam-e akkor, és most ki volnék itt ebben a pillanatban? Isten hozott a darálóban.