1956-ra fém évszázad után
falban szunnyadó golyó
álmodik
meddig még
félszázad rozsdáját vigyorogja
zölden
lyukas szívvel
fekete holtak
hasrafekve rozsdát
nevelnek csuklójukon
romló szögesdrótdarabra
tépett zászlókat
hisznek maguk fölé
szabadul
állj fel
tanknyomból
benzines palack
viszket tenyeredben
hullócsillag
zúzott peremű kockakövön
cserbul
elzúg elzúg a forradalom
Európa csendes
Szuez a téma
olaj hatalmaskodik
kitántorogni Amerikába
lóden kabát gallérját felhajtva
oson orvos diák
szíve alatt már szerelmet féltő lány
lekoptatva
fény
álmos Budapesten
limuzin dédelget jelent
bámulsz
kimaradtál ebből is
abból se szeltél
apád anyád
hallgatása keresztté nő
elhajló gyertyává
félve gyújtod fel magad
ne lásson senki
szégyened tapos
golyó alszik a falban

bolygó kavics
vízcsöpp
tudtad elejteni
város utca ház
felhő tiporta lábad
mosolygott cipőd
mértani tér
egymást ölelő párhuzamok
titok
kerget
idomba belezárva
robbanást ráz fel
benned
ér el mindenhová
csillogó por
csönd
ficamodó ég
cirippelő holdra nézz
riadj mégis
milyen
képek ugranak falakra
torony beszél
macskanyelv
csurran olvadón
fakó barna
máriaszobor arca
hallgatag elvétett szenvedés
mióta nincs lépés
levet magamhoz

Item
semmim sincsen
mindent magára hagyok
Herceg
Te tudod mit jelent ez
így mondják nekem a nagyok
biztatsz
látom úton-útfélen
mosolyod ragyog kőkeresztkéken

vegyem számba mégis
szavak ezernyi bájos iramát
mondjam el
mi fáj rontja kedvem
hagyjam örökül igazát
megújuló tavasznak
minek szót szaporítva sírni
vezekelve térden
elfáradnék sorolva
jut eszembe
inkább szépséged írom
nézd tavasz
43-ik
fenekedik rám
madárdalt hall védőruhám
birkózom iszonyattal
Kostrovitzky neked is lehervadtak hangáid
hangyányit mérges is lehetsz
mire volt így jó
az Úr nagy nyugalmában jól elrendez
nagy vadvirágpártás domboldalban
szeretkezni élmény
járj csak óra
mikor az idő mindent elvesz
hagyjuk
jut eszembe
item
ha nyár én akkor kaszák súgása
nem az új kenyér illatos
megszentesült testét áldom
szétolvad számban
hát mi ez Herceg
tested epévé keserül
áldozáskor
hitem szerint belémköltözésed
bársonyos pillanatát várom
ökrök száján véres nyálat
rothadó dinnyehéjhajót
táncoló tündért lássak
dobpergésálomba ájulva
boruljak kútcsőbe botolva
dzsidától szúrva
essek el
mit tudom már
mire tanítottál
ballagok bambán

jut eszembe
őszre hagyom a héjákat
barna hangú poéta
hogyan kell Párizsba beszökni
előttem képen Mirabeau híd
bezárva élek így
látnál jönni
ki látott engem
szólj víg szóval
cimbora
tora van szép idődnek
így
elhagytad végleg arcaid
játssz még
kornyadva mit sem ér a lét
idézd
tél havát ne rakja mind terád
rusnya közöny
köszönj mindent
rakj nagy — nagy tüzet
támaszd fel páncélos szüzed
vívjon ki néked
valami kegyelmet
boldogságos anyánál
hol mestered
ki volt tolvaj cinkos kurvák kedvese
régen tudja mitől súlyos feneke

Herceg folytatnám
unnád
idézhetném körbe
magam
te tudod
istenemre semmim sincsen
nem adom olcsón
mindenem magára hagyom