Tata
Borbély Szilárd
(1963-2014) Fehérgyarmaton született, Debrecenben élt. 1989-ben a KLTE-n szerzett magyar szakos oklevelet, 1989-92 között a Klasszikus Irodalmi Tanszék tanársegédje, majd adjunktusa volt. 1992–95 között a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa, 1995-től adjunktus, 1998-ban az irodalomtudomány kandidátusa, majd docens (2000).
Díjai: 1989 IRAT-nívódíj, 1993 Debrecen Kultúrájáért, 1993, 1999 Móricz-ösztöndíj, 1993, 1996 Soros-ösztöndíj, 1995 Alföld-díj, 1996 Déry Tibor-jutalom, 1996, 1996 Eötvös-díj, 1997/98 Örkény-ösztöndíj, 1998 Az irodalomtudomány kandidátusa, 1998 Szép Ernő-jutalom, 1998 Vilmos-díj, 2002 József Attila-díj, 2000 Zelk Zoltán-díj, 2004 Palládium-díj, 2005 Füst Milán jutalom, 1989 IRAT-nívódíj, 1995 Alföld-díj, 1996 Déry Tibor-jutalom, 1998 Szép Ernő-jutalom, 1999 Csokonai-díj, 1999 Vilmos díj, 2000 Zelk Zoltán díj, 2001 Barta János-díj, 2002 József Attila-díj, 2003 Vackor-díj, 2004 Füst Milán-díj, 2005 Palládium-díj, 2006 Artisjus Irodalmi Díj, 2008 Szépíró Díj (esszé), 2010 NKA alkotói ösztöndíj, 2011 Artisjus Irodalmi Díj, 2012 Babérkoszorú-díj,2012 Örkény Színház drámapályázatának megosztott harmadik díja, 2013 Litera-díj, 2013 Szép Ernő-jutalom eddigi drámaírói munkásságáért, 2014 Mészöly Miklós-díj.
Kötetei: Adatok (versek, 1988); A bábu arca. Történet (versek, esszé, Széphalom, 1992); Hosszú nap el (drámai jambusok, Jelenkor, 1993); Mint. Minden. Alkalom. (versek, Balassi-JAK, 1995); Ami helyet (versek, Jelenkor, 1999);A Gólem (zsidóoperett, Almási Tóth Andrással és Vajda Gergővel, 2002); Az ólomkatona története (gyermekopera, zeneszerző Weber Kristóf, 2002); Berlin&Hamlet (versek, Jelenkor, 2003); Halotti Pompa (I-II) (versek, Kalligram, 2004);Göcseji Misztérium (betlehemes bábjáték, 2004); Míg alszik szívünk Jézuskája — Betlehemes misztérium (Pesti Kalligram, 2005); Halotti pompa - 2. bővített kiadás (Kalligram, 2006); Árkádiában (Csokonai Kiadó, 2006); Fény a magasból. Bibliai történetek gyermekek számára (Koinónia, 2007); Egy gyilkosság mellékszálai (Vigilia, 2007); A Testhez (Kalligram, 2010); Szemünk előtt vonulnak el (Palatinus Kiadó, 2011); Hungarikum-e a líra? Esszék, kritikák (Parnaszus, 2012); Nincstelenek — Már elment a Mesijás? (Kalligram, 2013).
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Borbély Szilárd
(Tandoriolvasó)
És odaát? Mi van arra a partra? Hogyan jut át, aki vissza?
Hal közelít vagy a tó? A madárszárny tolla, a hulló?
Víz viszi el a homályba, vagy rejti a fák koronája,
ahogy rikolt a madár — ugye hallja, aki vele száll?
Mögötted a víz feketülvén, mintha tükörbe merülnél —
botlik a rím — odaátra, mit viszel át s mi az ára?
Nézed a tót a madárral, ahogy olvad a fény el az árnnyal,
arra talán ez a törvény: kékbe fehérül az örvény.
(A tóma)
A víztükör fölött a fények, látod, összeérnek.
Benned vagyok, mondja a tó a víznek, mint esőben
a pára, elvegyülsz. Úszik az ég, a parti fák, a házak.
A tó vizén úszó hajót kövesd. A séta délutánját,
azt kövesd. A partot, amely mindent körbevesz.
A lassú léptek hullámzása közt a tükröződő víz követ.
Utak vezetnek a tóhoz, amelyek véget érnek. Mi folytatódik,
mi hull vissza, mondd, mi pattan el. Nem hallhatod
a mélyből azt a mozgást, ahogy a víz beszél:
Tükröm fölött a fények összeérnek, mint esőben
a pára, elvegyül a tó a vízzel. A kifeszülő
hullámok alól buborékok törik át a felszínt.
A tó ma lassan emelkedik. Az elmaradt a part fölött
magasan lebegő madár tartja még, míg el nem ejti.
Emlékszem az estre, mondja a tó, ahogy elsötétül,
a ködre, amelyben emlék vagyok, a víz morajlása.
