Tata
Molnár Attila Benedek

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Molnár Attila Benedek
Tér-versek
önmagának
ötvenkét hím pillért nyaldos a Duna
biztos nem annyi, de ma én igen
ennyi évem van
csak engem nem dosnak
úgy tűnik kaptam egy esemest
a kedvesem hét órára hazaér
így a fehér kereszt fogadóban fogok aludni
szeretem ezt a házat: roko kő
két éve felújították — casa nova
állítólag maga a nagy pinapecér
is járt a boltívek alatt
duda-parton, dugi-partin
bugyókban kotorászva, hogy a frászba ne
nyelve hegyén a fehér Boris
ölelkezett libákkal, hattyúkkal
övé volt a legdögösebb fuck you-dal
így tartja a fa bula vérbő falloszát
mi az eget karcolja, mint tetőn a kémény
kemény dákó, csillag-hágó, húsba vágó
egyszáz: kint szó
szilikon csönd magamban
közben le s föl
csontra tapadó ina sok
lötyögnek, rebbennek, kúsznak
ma
más
nap
ha lesz
de
aznap
van
napom
születése
ötvenkétszer semmi egyszeri mivoltom
benn nihill