Az esetlegesség itt bókol előttem sötét szmokingjában
nyakát megnyújtja a csokornyakkendő fölött
arcán kimért mosoly
elegáns mint a főúr a prágai Mariottban
azt mondja hogy személyében tenne nekem a sors
egy nem teljesen tisztességes ajánlatot
közben dicséri a barna szememet
szájam szögletében a szépségfoltot
azt mondja, olyan kecses a vállam
mintha Jeszenyin formázta volna
ezzel tereli el a figyelmemet az ajánlat súlyosságáról
ravasz róka
kiénekli csőrömből a tisztesség sajtját
de a gyönyörű ruhámról említést sem tesz
csak a derekamról regél
a csípőmet foglalja ódába
elégiát költ a nyakam köré
szemérmes a sorsnak ez az elegáns kísértője
vannak testrészem
amelyek nevét ki nem mondaná
„fölötte a térdek perselyének”
— ez a combom
„ahol a karba tett kéz kulcsolódik”
— így írja körül a mellemet
és van, amire még célozni sem mer
talán mert éppen erre irányulna megbízójának
nem egészen tisztességes ajánlata

Kedvem lenne kikosarazni
mégsem tehetem
mert a sors tegnap a bizonyosságot küldte hozzám
elesett volt mint egy elbocsátott segédkönyvelő
ezt a gyönyörű ruhát hozta nekem ajándékba
és teljesen érdektelen volt a tisztességes ajánlata