Yesabel és Gilbert viszonya tovább romol, Yesabel, Pentheszileia és Hippolüthé örök barátsága, Ekhersztesz trónörökös kérése, egy nagy adag Midhall szelleméből, minek következtében az intelligens arany kéz és aranyozott, miniatűr birodalmi lépegető felbukkan, Yesabel hajóra száll, szigorú parancsa, az Argó bolyongása

Anaconde grófnő, admirális és hercegné, valamint kísérete, Aberra márki és Perverza vicomte búcsút vett Therszebasz királytól és udvartartásától, sajnos Gilbert de Boa lovag nem tarthatott velek, mert néki e köztesléti Ragnarökben, itt, az archakaszi csatamezőn vala kulcsszerepe és harci feladata, ezért kicsikét meg is neheztelt reája Yesabele, mármint azért, hogy nem ment ővele. Mondta is sűrűn néki, hogy neheztel, nem is találkoztak annyit, mint szerelmesekhez illő, szinte alig. Az admirálishölgynek meg mennie kellett, hogy a gonosz túlvilágra kalandozott földi ágának véglegesen apollói fejére taposson. Ezért neheztelt reá kissé Boája, hangoztatta is gyakran, hogy nem tette őtet szíve hölgye alabástrom nyakába, mert azért mégiscsak Boa, vagy legalább a lába közi-(be), vagyis hogy nem maradott ővele, hogy a szó bibliai értelmében megismerné.Yesabel erre azt feleselgette, ha itt lenne korábbi ígérete szerint ex-ura, akkor most nem kéne, ráadásul fél lábbal utána loholnia.
Mindenesetre a távoztáig fennmaradó maradékidőben Yesabel nagyon összebarátkozott a két főrangú amazonnal, Pentheszileia hercegnővel, azaz királylánnyal és Hippolüthé királynővel, szó szerint leánypajtások lettenek, alaposan megismerék egymást (Boa lovag helyett), hogy milyen értelemben, maradjon az ő titkok, de azt azért vedd figyelembe, fiam, hogy ölég huncut és pajkos leányok ők. Persze Hippolüthé mindvégig nem merte takaróját felfedni és senkinek se engedé, még Yesabelnek és Pentheszileiának sem, ugyanis félt, hogy hány lábat talál majd alatta.
Elég az hozzá, hogy Ekhersztesz királyfi azzal a kéréssel állt Yesabel elejbe, menetele előtt három földi nappal, hogy tegye már meg azt a szívességet néki, mielőtt elutazna, mivel annyira szeretik mind a ketten Pentheszileiát, és ő lenne állapatja miatt a legalkalmasabb, és higgye meg, ezzel Pentheszileiát is nagyon boldoggá tenné. Hogy legalább egyszer hadd legyen úgy szerelmével, mintha két lába lenne, amúgy is (nőstény)ördög az ágyban, de mégis, a lábuk annyira hasonlatos szépségben és alkatilag, ó, ha hárman összefeküdnének, két csodálatos női láb eshetne keze ügyére, és abban a hitben lehetne legalább a gyönyör pillanataiban, hogy Pentheszileiájának újra két teljes futóműve van. Yesabel először felháborodott, hogy ő nemcsak egy tetszetős láb, hanem egy ember, ám Ekhersztesz biztosította, hogy a lábán kívül minden egyes porcikája igénybe lenne véve mind a trónörökös, mind a testőrparancsnok királylány által. Na, jó, na jó, enyhült meg Yesabel, de azért csak hozzátette, ám az én lábam nem pótkávé, nincs párja sem az első, s még egyelőre a második Univerzumban sem, ám mégiscsak megkönyörüle rajtok, és eleget tett Ekhersztesz kérésének, hogy Gilbert de Boa, a hősök hőse tudott-e erről és jó néven vette-é, arról egyelőre, fiam, nem szól a fáma. (Még az is lehet, hogy épp emiatt mégiscsak volt lábaköziség Boa lovaggal).
Ha már így betekintettünk Yesabel du Anaconde Ílionon töltött utolsó napjaiba, még idekívánkoznék ez alatt, az idő alatt Abrakadabarsszal folytatott sok-sok beszélgetése, így az admirálishölgy egész nagy titkok tudója lett, nem beszélve arról, hogy fehér Abrakadabarsz (kiről mi és Yesabel tudjuk, hogy a nagy Midhallal egyenlő) kezét reá tevén adott néki egy roppant kvantumot az ő szelleméből. Amikor az leszállott reá, a szellemmel való betöltekezés jeleként hirtelen vívódása alábbhagyott, vívótudása azonban még magasabbra hágott, még elszántabb lett a démonok birodalma elleni tusakodásban, és könyökig tartó bal karja mellett egy szárnyas arany kéz jelent meg, mely gondolati parancsra, mint bal kezed helyettesítő jobb kezed, mindent megteszen majd neked, körötted repdesvén, de akár távolabbra is, világosította fel a használatáról Midhall. Combközépig érő bal lába alatt tíz centivel pedig egy kicsinyített, aranyozott birodalmi lépegető végzett helybenjárást, fél-combodat egy láthatatlan légpárna köti össze ennek a négylábú, ügyes, gépi hátas jószágnak a hátával, folytatta a magyarázatot. Így lesznek az egylábúakból ötlábúak, tette hozzá nagy bölcsen, a bölcs.
Végül Yesabel du Anaconde Aberra és Perverza kapitány kíséretében hajóra szállt. Rögvest csatlakozott hozzá szerencsétlenül járt, hűséges szárnysegédje, az ifjú de Ártány ám lovag, Candide de la Cybourgh, most már Firta bácsi által öszverakván, fémvázra erősítvén, Yubex Nhykorg néven. (Mert, fiam, új élet, új név. Mellesleg őt, a kedveltet azért nem vitte a küldöttségbe magával, hogy nehogy féltékeny légyen reá Boája, hjaj, fiam, ez ugye az események tükrében már szinte mindegy). Mind ez ideig Vogüssen báró, ugye hajófeneki áristomban, Calouche kapitány — ő volt az admirális távollétében a megbízott parancsnok - és a legénység többi tagja, mert eddig róluk nem beszéltem, fiam, az Argón tengette megszokott életét. Yesabel máris magához kérette a hajtómű-imádkozó rend apátját, hogy a testvérek, fráterek, páterek és egyebek nagy erőkkel esdekeljenek, fohászkodjanak és zsolozsmázzanak. Az apát utasítására az imakoordinátor rögvest egy húsklopfolónak látszó tárggyal ütni kezdte az imádkozási sebességet és annak megfelelő ritmusban és tempóban szüntelenül kántálta, hogy könyörögjünk, figyelmezzünk, testvérek, könyörögjünk. Ne lepődj meg, fiam, ez már indulás előtt szükségeltetik, nélkülözhetetlen a kezdősebességhez. Aztán rendkívüli legénységi gyűlést (eklésziát) hívott öszve és tudatta, hogy halálbüntetés terhe mellett addig senki nem vehet ételt magához, amíg fel nem lelik a lopakodó űrhivatalt, s rajta de Floraga-Diablo herceget. Némi zúgolódás kíséretében a rendelkezés tudomásul vétetett.
Aztán vitorlát bontottak és bolyongtak, bolyongtak, bolyongtak évszázadokon át (természetesen földi mércével, nem isteni években) a végtelen világűrben, mint valamiféle Enterprise akár köröskörül is, ellipszis-deden, miként egy bolygó. Csörögtek-morogtak, főleg a legénység, mint valami híres nyáj, de (hej) Florágát nem találták és persze (hej), a Moby Dicket sem, és bizony hűségesen nem táplálkoztak addig, míg az Ama-zónához nem értek, azonban, hogy ott mi történt, arról majd a következendő fejezetekben ejtek szót, fiam.