Ezra Pound-nak mondd meg kérlek
Kant ússza át az Al-Dunát
jakobsoni titkosrendőr
interpretál megállj kiált!
konfesszió: konfesszorok
ujjbegye a földben ropog
a vádlott megszólal de hát
az éji vándorok dalát
a harmadnapja nem eszek
tézispontja rágja meg
labirintus-tégla-omlás
törökülésben hullámzás
csak szeptemberi átirat
ami minket is átitat:
Goethe a kordbársony éjből
egy szálat nyakára kötött
nyugat-keleti Dívánon
függ még ma is ég s föld között
Radnóti a föld alatt is
dörzsöli agancsa nyomát
nem tudhatom nem tudhatom
tűzparancsok mint lövik át
míg Hölderlin toronyablak
függönyébe beleszédül
és Edgar Poe Bacchus vállán
holló tollal írni készül
bekormozódott a tükör
papírsárkányt harap a Nap
Charon részeg ősz fejével
evezővel a vízbe csap
mondd meg kérlek Ezra Pound-nak
Kant ússza át az Al-Dunát:
és a szatír a sarokban
ketrecbe zárja önmagát.

Ki itt belépsz hagyj fel minden regénnyel
(csak nem szenzualista gólyatábor?)
mik körülvesznek már szürke lidércek
nyersfaszínű szemöldökömön a por
ül mint Berghof hegyein télen a hó
Giovanni és Karnevál fejedelem
a hold zacskóban úszó infúzió
bőr alá szúrt minden perc felemelem
a tűt préselt levélen grafitnyomat
achtung! használat előtt lerázandó
vattás fenyvek gőzölgő ég karcolat
horzsolt korlátú híd fagyok borozó
s ki ólomarccal a hegyen vezényel
ki itt belépsz hagyj fel minden regénnyel...