Tata
Gyimesi László
Keszthelyen született, 1948. augusztus 18-án. Budapesten él. Két alkalommal jutalmazták Nagy Lajos emlékplakettel. Az Aquincumi Költőverseny arany-koszorúját három, a Quasimodo Költői Verseny oklevelét öt alkalommal nyerte el. Legutóbbi kötetei: Vándorok nem raknak várat (válogatott versek, Littera Nova, 2000); Kérdezd meg Bulendát! — Sörkeksz a Vakegérből (tárcák, KKDSZ, 2002); Falfirkák a közfürdőből (versek, Z-füzetek, 2003); Még egy kört, Bulenda! — Sörkeksz a Vakegérből II. (tárcák, KKDSZ, 2004); Beküldjem értetek a medvét? (regény, Littera Nova, 2004); A varázsló vendégei (mesefüzér, Alterra 2005).
Újabb kötetei: Az eldöntött idő (versek, Littera Nova 2007), A póttartalékos pokoljárása (esszé, Orpheusz 2008), Benéz a szörny is (versek, Littera Nova, 2008), Most akkor repültem, vagy nem repültem? (regény, Littera Nova 2008).
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Gyimesi László
Torony a semmiségben
Más dimenziók. Más világok.
Te tudtad ezt, hallgattál róla.
Engem egyféle végtelen igézett.
Próbáltam kimondani. Dadogva.
(Határtalan, de véges?
Végtelen, s egyúttal határos?
Tudnám, ha konyítanék
A naprakész fizikához!)
Te mosolyogva nyitod-zárod a kapukat:
Itt öreg bohóc vagy, odaát sziklafennsík,
S odaátabb: torony a semmiségben.
Csodálatom végtelen, s határtalanul éber.
Ugyanazt
A harcosok most megpihennek.
Van, aki otthonára gondol,
Van, aki a holnapi sörére,
Vagy arra a lányra, ki egyszer eljön.
Az elesetteket bekaparták,
A sebesültek szét, nyögnek a fűben,
Felcserek sürögnek körülöttük,
Ők is gondolnak mind-mind valamire.
A csata véget ért, holnapra elfelejtik.
A történész legyint: helyi csetepaté.
Erről a halottak gondolhatnának valamit.
Ugyanazt a győztes és vesztes oldalon.
