Volt nekem is hajdan pár úgymond vezérlő elvem,
sajnos a legszebbeket egy nap elpókereztem.

Csak egy maradt meg végül, az meg eléggé gyenge,
ha bajban voltam, mégis megkapaszkodtam benne.

Anno tán Epikurosz tudott ilyesmit szülni,
hogy ne okozz fájdalmat, ha el lehet kerülni.

Ezt tartom azóta is, vagy inkább ő tart engem,
de hogyha szükség lesz rá, majd ezt is eleresztem.

Akkor minden szél felkap, mint tört kórót a kertben,
bárhova sodor, mégis tudom, hogy mit kell tennem.

Az én vezérem most már bensőmből távvezérel —
magamon kívül vagyok az utóbbi húsz évben.