Tata
Sütő Csaba András

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Sütő Csaba András
Most mint Glóbusz
lassú átkát szövi a pók. elnyújtva a szenvedés. takaros mozdulatok. mestermunka. egy derékszög, vagy bármi más közé. két szőrös deszka. elmaradt gyalulat. kamrasarok. művészetre nincs idő. passzolnak. fognak. úgy, ahogy. beengedik a szelet. lebbenti a hálót. benne ring a tetem. fennakadt délután. a repülés hite ing. mégse káosz. elnézve ezt, mégis a rend talán. igaznak tűnik. mert amit látsz. szorgalmas gúzs. gúny nélkül. zizzen. a szárny. ízelt lába ínyencfalat. vergődés csupán. aztán az se.
itt pusztán maradnak a vascsövek. réteg rétegen. egy élet. a csőnek fel se tűn. pedig bomlik. hosszú, kíntalan szenvedés. pedig folyvást. szilánkjai hullnak. viszi a szél. temeti bárhová.
az utcán akácok. virágban állnak. beállnak néha. kapufának. sivár vidék. pedig sok az arany. ahogy bárhol. türelmesen várják. míg hozzájuk pártol. ha nem, akkor nem. úgy is jó. megleszünk addig is. akkor is. azért is. és azért se. felejtsétek el. itt akkor is újraépült minden, amikor víz vitte el. lehetett volna. máshol. bárhol. de nem. de nem ám. azért sem.
összevész a konyhaszag a virágos fákkal. mindig az orr vezet. legelöl megy. cimpája tágul. aztán ráun, hagyja azt is. csak néha nézi még. megvan-e. vagy tűnt iram már. együttfut a léggel és mások arcát fűti fel.
korrekt esti áramlás. a függönyök az utcára emelnek kezet. kigyúlnak a cilinderek. karnis csörren. nem a telefon. nem hívnak, mert nincs. türelmes villanyoszlopok. gólyafészek fönt. gályafészkek lent. ha munka van, akkor munka van. ha beszarunk. akkor beszarunk. majd ha végeztünk. letoljuk a gatyánk. aztán kimossuk a szart. de addig nem. munka van.
serény, fényesre mart kezek. száraz teknők repednek szét a tenyérben. felvérzik lábad. de toppantasz a földnek. és megfogod a nyelet. húzod, vágod. tovább. rátámaszkodsz. áll a kézfejen. csíp a verejték. az enyém, az övék. nincs büszkeség. dicsőség óne. az itt nem divat.
bűzüket rejtik. az ingek. belelapoz. a szél. összesúgnak. mocorognak. a falak. ki fogta. ezeket össze. ily rogyaszthatatlanul. milyen akarat ez. minden hibából. gyorsan. tanulsz.
kútkáván sikkant a fém. víz mossa az alvadt sarat. hajnaltól. délidő múlik. néhány szárnynak gyorsabban alkonyul. torkukra nézett. a kifent kés. az izmos macskák. elősompolyognak. nagymiákolás. miénk a miénk. övék a maradék. figyelmes verebek. az orgona ágain. a málnásban. éber álmú szúnyogok. növekvő szőlőszemek. a dróton acskók. trigók.
az udvarra szalad a fazék. benne forró víz. tollak. indulnak, gyors elmúlásba. pucérra. a szárnyasok. biztos mozdulat a késsel. tanult. nem ösztönös. híznak a ketrecben. híznak az ólban. bíznak. nem tudni, miben. disznók és kacsák. a biztos jövőt sejteti. a moslékkeverőfa. a torokba lökött ujj. a csalánvágó kés. vasfűrész volt. mely igaz átalakulás.
nyúlik az árnyék. jár a nap. határra érkezik. a hűs elszakad. felforr a beton. a kátrányos út. a papuccsal odáig csoszogsz. lábad nagyujja. belenyomul. enged. torlódó négerjég. majd ha megfagy. most mint glóbusz. gömbrágó. nyúlik és szakad.
nyitva az ablakok. pihegnek a házak. néhol redőny. a függöny is megteszi. odabent villog. a fekete. a fehér. te távoli, szép világ. megférünk, látod. mi itt, te mindenhol. vesztemre nem törsz. nem tegezel. tartod a távolságot. amint illik.
kárálnak a tyúkok. mi jóllakottak. ők gyászosak. ha felfogták. egyáltalán. hogy aki el. az vissza nem jön többet. már csak gyomorból beszél. néhány böffenés. az egész. a rész. mulatt maradvány, sejtekbe bogozódva. értük nem száll. óda értünk se, igaz. csak a dal. e kései dal.
mely igen megszokott. botlik a húron. kotlik az emlék. több húron pendülő. előmerészkednek. fürdenek. a melegben. állnak a fényben. erejét veszíti. a nap. s néha már borzong. testére textilt akaszt. otthonkába búj. leül és beszél. -nak. -nek. kinek, minek. kiről, miről. felé. felől. felélik a keveset. ami van. nem várva. vágyakozva. boldogan. mosollyal. sok gonddal. nevetéssel. végenincs vitákkal. tudják, amit nem tudok. hogy a lesznél fontosabb. a most.
ülnek. beszélnek. itt. és ott. mindenhol. be nem áll a szájuk. nyugton maradnak. karjuk ereje ölükben. elpihen. nézem őket. mindent látok. és nem értek semmit sem. igen.