Középút pedig nincs. Minden gyanús,
ami nem történt meg. (Az ujjba fúródott
szálkából előbb-utóbb kisarjad a fa.)

Bizony mondom: na és? Nincsenek szentek!
Nem látunk magunknál távolabb:
„Fiatal vagyok és jel
-entéketelen.”

nem összegződik csak egyre fogy
ami összegyűlt eltűnik hirtelen
fű meg csend ereszt áttetsző gyökeret
a feledésbe:

éltünk itt, igen, az összetetovált ég alatt,
hol egyre fényesebb fénnyel fényezte fényét a fény:
A BLABLA.

És végül mégiscsak mindig késő van mindenre.
És végül mégiscsak mindig minden lázadás.
Mert lassan hordja ki értelmét
a véletlen és céltalan.
A JÖVŐ.