Szinesztézia

Üveg, mézillattal tele,

szín támad, melynek nincs neve,

a polcon megreked, fura.

A porcelánlány szinte él,

rossz óra kattan, nem zenél.

A rücskös csipkén ókula,

régóta mindent megfigyel,

és összefut szobányi jel,

egy képbe gyűjti fókusza.

Ráismerés

A buszmegállók is olyanok,

bádogjuk s a firkák stílusa,

a fűcsomós járdán a lapok,

és a kint felejtett fémkuka.

Mozdul a szomszéd ház ablaka,

villan. Mintha mindig így lenne.

Muskátlik közt fejkendős mama.

A nagy noteszről kell még szólni,

ez a nap csak feljegyzés benne,