Oxigén és víz

többször abbahagytam már

ahogy a dohányzást is

minden erre irányuló szándék nélkül

egyszer csak abbamarad

minden

nem számítasz öngyilkosnak

ha úgy ölöd meg magad

hogy közben nem akarsz meghalni

nem számítok költőnek

mert nem akarok verset írni

gyötör a lelkiismeret

az elpazarolt papírlapok

az oxigén és víz

a világból feleslegesen elfoglalt tér miatt

összegömbölyödök

aprókat lélegzem

már nekem sem tűnik fel

Kicsit hamarabb

tizenegy percünk maradt

épp annyi idő

ami mindenre kevés

mindketten

feszült csendben ülünk

az ágy szélén

most milyen lomha lett

a másodpercmutató

azt kívánom

bárcsak indulnál már

és ettől még jobban

zavarba jövök

izzadni kezd a homlokom

felállsz

indulok mégis kicsit hamarabb

mondod

még be kell ugranom a boltba