„Jön a vándor szellem, leül mellém amúgy láthatatlanul, és magyaráz. Nem hagy békét, múltról meg jelenről beszél, azt mondja, hogy erről meg arról tudnom kell, azt meg ezt meg kell csinálnom. Egyébként jóban vagyunk.”

Mecseki Rita Eszter

„Tudni kell, hogy az apám meg az anyám azt hitték, hogy a Tóbiás az fiú, csak én tudtam, hogy lány, és mondtam is nekik, hogy lány, mármint az apámnak meg az anyámnak, de hiába.”

Petőcz András

Soha nem láttam, hogy egy kempingbiciklit kempingezés során használt volna bárki is. Hogy csavargassa azt a marhanagy, egyébként csavargatásra motiváló alakú bizbaszt a vázon, ahol lehet. Hogy kempingút előtt jól behajtja a trabiba, vagyahova, a kempingútcélnál jól kihajtja a trabiból, vagyahonnanból, oszt akkor mehet jól az emberkihajtás. Loholhat utána a kempingkutya. (Továbbiakban: KK.) Vagy csak lemaradtam róla, vagy csak tényleg úgy ott volt egy kempingbicikli-életen keresztül kihasználatlan az összehajthatóság, oszt nem mentünk vele semmire, a hajthatóság maradt soha nem használt luxustartozék. Piszkálta az ember, lazított, feszített, krómtakarított. A kempingbicikli ügyes szerkezet, uniszex és kortalan. Nem néz ki rajta hülyén a gyereklány, nem ciki a nagyapának.

Kun Marcellának Mecseki Rita Eszterrel egy tandem kempingbiciklin volt meg a jó esete. Csavargatta rajta, nem a kempingbicikliről beszélek, azt a marhanagy, egyébként csavargatásra motiváló alakú bizbaszt, ahol jól lehetett. Kempingbiciklizés közben mentek el együtt, Nőtincstóra is, meg Nőtincstóról Pestre is. KK-k jártak a nyomukban, utánuk szöktek, haza nem találtak, kóbor KK-k (továbbiakban: KKKk) lepték el jól a közbeeső portákat. Legalább ötven, fajtatiszta a legtöbbje, látványnak is jó.

Jártak együtt sok pesti helyen, de olyan nagyszavas-szép helyen még nem, nem is pesti az a hely, hanem budai, de ha Miskolcról Nőtincstón át Budára megy az ember, akkor is Pestet nagyszavaz, ha jól kérdik, hová. Tetőterasz egy budai társasházon. Pestet nézni Budáról legalább olyan nagyszavas-megható, mint Budát nézni Pestről, erre ott jönnek csak rá, azon az összességében legnagyszavasabb fővárosi helyen, ahol eddig mind közül voltak. Ahol jól a többi között. Borral kínálják őket, ők egymást süteménnyel, a szendvicset jól egymás kezébe adják azon a szép, nagyszavas fővárosi naphelyen. Születésnap, a bort az ünnepelt felesége, a szendvicset a lánya hozza, vidékről mennek, nem a feleség, nem a lány, ahogy szoktak, Nőtincstón át Pestre, azután Pestről Budára, egy olyan felolvasóestről érkeznek, ahol nem volt jól közönség, a felolvasók közt lehettek, nagyszavas felolvasónők között, mindegyik rajongói köre mindegyik tagja éppen mást csinált, senkiírónak senkije, még olvasója se jött el a felolvasóestre. Ötven ember kellett volna legyen, de a közreműködő hegedűművésznő anyukája volt ott jól egyedül, és a kerület nagyszavas országgyűlési vagy önkormányzati képviselője, nem tudni pontosan, nem is fontos, képviseli valahol az itt élőket, akik közül senki nem jött el az estre. Jól képvisel, sehol a környéken a KKKk ürüléke, tisztára minden, mint a mesében.

A tetőteraszon Marcelláék találkoznak a felolvasóest egyik felolvasójával, az újabb kézfogás után következnek a kölcsönös óhatudomhogyidejösszök, kölcsönösen legalább ötvenszer elismétlik, van nagyszavas képviselő, most mindegy, kinek a képviselője, van színész, kiadóigazgató, mind nagyszavas emberek, átsétáltak ide az Erzsébet-hídon, és kábé a közepén jól megálltak nézni a fényeket, nem az emberekről beszélek, a fényeket jó nézni ilyenkor megállva, Pest és Buda között félúton. A fényjelben létezés méltó sárga ilyenkor.

Hazafelé, ill. Pest-felé, a szállásadónőhöz, a lépcsőházajtóról leszedtek egy cetlit, rajta szép nőírás, nagyszavas, az ünnepelt nőfelesége írhatta, üzent rajta, hogy héttől ne kulcsolják az ajtót. Elhozták, hogy jó lesz majd valamire.

Apjuk tíz dologból tizenegyre, amit ki akarnak dobni, ezt a majdjóleszvalamirét nagyszavazza, és eltesz mindent, nagy lomos az apjuk, a kempingbiciklihez való kulcson kívül még sose tudtak tőle olyat kérni, amit pár perc turkálás után ne tudott volna előadni. Apjuk, az előadóművész. Lehet, hogy közös. Ha Kun Marcella és Mecseki Rita Eszter féltest-vének, s együtt tesznek ki egy gyereknővért, akkor ezért hajtanak jól együtt. Félvért fertőznek. A kempingjük örökhajtós. Egy parti kempinglyuk hajthatatlan mélyül ugyan, de azt az ássa, ami ott van elásva. Nőtincstó partján üzekedik legszebben a KKKk bandája.

Igazuk van, hogy elhozzák, a cetliről beszélek, meg a nőtincs-tóiakról, a cetli jó az emlékezésre, ott szavaz előttük, beugranak róla ismert arcok, akikkel a tetőteraszon. Bor, sütemény, szendvics, az ünnepelt kedvesnőarcai, nem amilyeneket ő vág, ha nőre hasonlít, hanem akiké hozzá tartozik, nőfeleség, lánygyerek. Turkálnak jól az emlékezéseikben. Örülnek a nőszavaknak, amiket akkor írhatnak, ha aznapi szállásadónőjüknek küldik ímélben ezt az írást a cetliképpel, vele lomolták el a cetlit, ő teszi sorrendbe a többivel. Ha kérhetik, félúton. Jó nézni onnan a fényeket, akár a nagyszavas életben, kábé a közepén, a fényeket jó nézni onnan olyankor, Miskolc és a főváros közt is félúton, keresztül és kasban Nőtincstón. Azon sírnak, apjuk miért nem bír a vőjelöltekkel. A feltehetően közös apjukról beszélek. Nőtincstó Európa kulturális vőhálójában.

Lesz olyan, hogy idén is a tetőteraszon. Születésnap, ritka jó esetben alig több az élet-félúton. Ötvennek lenni lom-művészet, többi között nagyszavas. Megkeresnek egy képet viselőt, meg a közreműködő hegedűművésznőt, meg az anyukáját, megmutogatják új nőtincstavi képeiket, és együtt mennek el megint, el fognak együtt kerékpárzani a sütemény, a bor után.

Marcella nekem áll, új életében tandem bizbasza akar lenni, intézzem el, uniszex és kortalan, gyereklány, nagyapa, mindegy, csak csavargatnák rajta azt a marhanagy, egyébként csavargatásra motiváló alakút, ahol lehet. Hajtanák félbe, tuszakolnák. Vinnék hosszú utakra, ugatna rá a családi KK. Ketten szenvednének vele, az egyik ötöst kapna, a másik nullát, s apja egymás mellé írná a számokat. Tisztelt tulajdonostársak, szól közbe a nőféltestvér: lazítsatok, feszítsetek, króm- és romtakarítsatok. További: aktban. Most mindegy, hogy ki kinek lesz a képviselője. (Továbbiakban: KkK.)  Tényleg el kéne kezdenem pingálni már az aktot. A trabifestésen túlvagyok. Ha tisztábban látom, hogy KkK, akkor a KKKk itt fognak a közvetlen közelemben üzekedni, s lehet, a nagy zajban már hasztalan üzenkedném: készen az új képek — nem hajtana rám senki.

Hernádkak (továbbiakban: Hkk), 2009. február 10.