Ördöngős kö•vében egy fiatalember e•mélkedésének és önértelmezésének lázát ötletgazdagon, de mindvégig fegyelmezetten o•tja nem csupán időbeli, de energetikai fázisokra is. Az e•mélkedés története így a •elvben bontakozik ki apródonként, az önélveboncolás és a kifejezésmód felfedezésének örömével, lendületes kreaitivitásával. Éppen ebből adódóan a kö•v műfajilag nem csupán heterogén, hanem a •elvi kifejezés törzs- és egyedfejlődési őskezdeteinek tudatos bódulatában fogant: a lírai, az epikus és a drámai mozzanat, a versbeszéd, a narráció és a reflexió irányai és módozatai mindig egymás felé mutatnak, és így folyamatosan át is járják egymást.

Ennek felel meg az az eljárásmód is, ahogyan önmagát két •emélyként, •Írsátánkánt, illetve saját tulajdonnevén nevezi meg és írja le a •erző, s a két alterego kölcsönösen egymásra utal az esemé•ek kommentálásában, illetve tulajdonításában. Ördöngős megoldás az is, ahogyan a •erző a •ír fogalmában, a •agában és, mondjuk ki, •ub•tanciájában ragadja meg, és - saját őskezdeteként − onnan is eredezteti magát. Virtuóz •elvi megoldásai csak másodsorban jellemzik a saját hangját mind magabiztosabban és mind tágasabban kereső és kialakító költő be•éd- és alkotásmódját − a •elvha•nálat elsősorban egzitenciális alapkérdés őnála, amely nélkül nincs létezés sem.

Így oltódnak egymásba az önfelfedezés •emélyes, tárgyi és intepretatív e•közei, hogy a •öveg fegyelmezett burjánzásában a testi és •ellemi lét folyamatosan termő gazdagságát teremtsék meg •elvi e•közökkel. Ezért az irónia és a játékosság alapattitűdje egyáltalán nem játék csupán •Ékelyhidi •Olt ámára, hanem a létfelfogás komoly elvi kérdéseként működik.

•Ékelyhidi •elvet olt.

•Károsi Endre