tudjátok úgy volt az
magam se tudom már hogyan
betértünk a Négycsöcsűbe szépen
mint egyszer valósan
máskor álmomban
kértük csapoljon sört
a legszebb
gyönyört halmozva már a habbal
s ringó lépteivel
hogy keble közt harmatos korsók
mint táncoltak izmos kis tenyerében
csak néztük bűbájban
Pepin bácsi meg én

jaj mit tudnának azok a kezek
finom kis ujjacskák
csacska kis nőci
hogy kacagna látva torzuló arcunk
ahogy csorog a lé

bizony eldől a korsó
ha nem figyelsz oda eszed
ha máson jár
kiborul minden élmény
s veszik
szomjat oltó szép ital

hát így voltunk együtt
a kedves kocsma
a Négycsöcsű teraszán
Pepin bácsival
akkor is ama galambreptető napon
hunyorogtunk bizakodón
már ért le az első alapozóra a második
gondoltuk épp egy mágikus szem
nézhetne ránk belülről

hogy tudd miről beszélek
éltem én Pepin bácsi mellett cseh földön
a mágikus szem úgy készül ott
figyelj csak
mentalikőrt sörbe poharastul beleejtesz
lehúzva majd korsóról a habot
áradó hullámokban
illúziót építő zöld ital kevereg a fejben
ha belenézel szembetalálsz karcsú angyalokat
vihart villámot semmibe véve
hajtasz bőszen likra lékre
tekersz mint egykor ifjú korodban
mikor még hitted szeszek
feszítik benned a férfit
ki ivott ilyet
tudja csak
mágikus szemtől vén bölcs is okosabb

szóval Pepin bácsi
meg én
galambreptető szép napon találkoztunk
a halállal

kicsit sápadt volt
szomjas legfőképp
így kértünk egy pilzenit neki
nem ellenkezett
kaszáját kezéből letette
csontajkán harsogva zúdult ital
megrettenve állt a legszebb
mintha zivatar kuszálta volna szét
szép fejét oldalra fordítva igazgatta frufruját
még soha nem látta a halált

de nem úgy mi
Pepin bácsival
jártunk európai harcterek trénjei után
csak ott biztos ám az élet
hol lépésnyire van szalonna komisz
meg néha rum
lépjünk túl minden tabun
beszélgessünk

hát kellett neked Bohušunk
jó
mi értjük ezt
de macskáit nekünk kell etetni ezután
helyét ki foglalhatja el
na ne mondd hogy jó ez így
ne ugrass minket kaszás
az anyád mindenit

mi nem fogunk szaladni tőled el
bennünk annak a kicsiny marokra fogott életnek kedve
egészen józanul és erősen énekel
mert itt a legszebb

látod most még a frufruját is összefújtad
hideg leheleted csak a sörnek segít
legalább így most már tényleg hétfokos
de mégse olyan ízű
mert CO₂-t veretett belé valami túl okos
a régi kompresszorok által nyomott
tízkoronást megtartó hab helyett
utánzatát kapjuk így hát csak a múltnak

na isten veled
csontkarú
menj már
galambász barátunk hívott
eredj

te drága kincs
te meg ne félj
te is megfogod az ősi szent gyökeret
kultuszát bírjad még soká

csapolj nevess
dőljön a csapból
drága árpalé
míg Pepin bácsi
meg én még itt vagyunk
hetedik lépcsőn lépünk
a mennyország felé
tied szavunkból minden férfiasság
mint komló maláta víz hármas szentsége
úgy vagy te köztünk kedvenc kocsmánk
a Négycsöcsű kismarkú csalárd angyala

s ekkor Pepin bácsi meg én
elindultunk haza