A román nyelvű kortárs irodalom intenzívebb jelenléte nemcsak a hazai műfordítás, de a kortárs magyar próza és líra változására is enged(het) következtetni. Az elmúlt és az idei évben négy olyan válogatáskötet is megjelent¹, amely a romániai irodalom elmúlt harminc évétől kezdődően annak jelenkori állapotáig szándékozik hírt adni. Az antológiákban szereplő műfajok felől nézve, nyilván terjedelmi okok miatt, elsősorban az elbeszélés és a líra különböző változatai kapnak nagyobb hangsúlyt, ezt pedig jól kiegészítheti az önálló kötetekben napvilágot látott számos kortárs román regény² jelenléte is. Tekintve hogy a fordítás elsősorban a célnyelvi értelmező közösségek érdeklődését vívhatja ki, az említett szövegek termékeny párbeszédre adhatnak alkalmat, illetve fordítva szintén igaznak bizonyul az állítás, miszerint olyan idegen nyelvű irodalmi alkotásokat ültetnek át, amelyek valamiképpen kapcsolódni látszanak a már meglévő vagy éppen alakulófélben lévő irodalmi diskurzushoz. Fordított szövegekről lévén szó, elengedhetetlen hozzátenni, hogy optimális esetben a magyar nyelven megjelenő mű a célnyelv befogadóiban képes működésre, noha szükségképpen valamiféle idegenről is hírt ad.

Filip Florian A király napjai címet viselő regényét, ha elfogadjuk a felvázolt elméleti megfontolást kiindulópontnak, joggal tekinthetjük több szempontból fontos műnek. A szüzsé szintjén a romániai történelem 1866-tól 1881-ig tartó időszakába tekinthet be az olvasó egy Berlinből az akkori Romániába elszármazott fogorvos szemszögéből. Természetesen nem a dokumentáló történelmi jelleg erőteljes Filip Florian prózájában, de a megkonstruált miliő, a történelem eseményei és személyei funkcióval bírnak a szöveg szerkezeti felépítésében is. Joseph Strauss a macskájával, Siegfrieddel érkezik Bukarestbe Karl Ludwig, a későbbi király, I. Károly meghívására. A fogorvos és a majdani király csupán néhányszor találkoznak életük során, de úgy tűnik, ez a néhány közös pont meghatározó lesz mindkettejük életében, noha nem egyforma mértékben. Látszólag Karl Ludwigot nem befolyásolhatja túlzottan egyik alattvalójának életútja, Straussnak azonban tudomására jut egy olyan titok, amelynek felfedésével megváltoztathatná nemcsak a király, de az egész román történelem menetét is. Végül mégsem a királyéra, hanem az ő sorsára nyomja rá a bélyegét a nyomasztó tény, s emiatt még inkább úgy vélhető, hogy a két ember sorsa szorosan összefügg egymással. Minderről egy mindentudó elbeszélő tájékoztatja az olvasót, aki jártasnak bizonyul a román történelem kisebb-nagyobb eseményeiben, de hírt tud adni a különböző diplomáciai csatározásokról éppúgy, mint Bukarest legeldugottabb negyedeinek életmódjáról. Ez egyfelől nagyon szerencsés pozíció, másfelől a narrátor egy pillanatra sem feledkezik meg saját helyzetéről, s ebből az önreflexív pozícióból lesz képes arra, hogy a befogadót kellő mértékű bizonytalanságban tartva vezesse végig egy elviekben ismert történeten/történelmen, ráadásul egy nem román származású főszereplőn keresztül, jelezve, hogy Románia etnikai sokszínűsége számos kérdést felvethet. Ami az elbeszélő idejét illeti, minden bizonnyal nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a narrátor a regény folyamán konzekvensen királynak, illetve I. Károlynak nevezi Karl Ludwigot, akit viszont csak a könyv utolsó lapjain koronáznak valódi királlyá.

Azonban mégsem az említetteket lehet a regény elsőszámú érdekességének tartani, mert Florian remek szerkesztési és tematikai fogásokon keresztül nem csupán a két főalak, hanem még jópár szereplő életrajzába képes bevezetni az olvasóját. Nyilván a legérdekesebb a fogorvos macskájának, Siegfriednek a bevonása a történetvezetésbe: a kandúr szerelmes üzeneteit, naplórészleteit a székek kárpitjában örökíti meg, s ezek a feljegyzések nagyon is hasonlatosnak bizonyulnak E.T.A. Hoffmann Murr kandúrjának esetéhez, hiszen narratív szinten mindkét macska írása a (fő)történet szövegében kap helyet, noha vérmérsékletet tekintve Siegfried sokkal költőibben fogalmaz bizonyos témákat illetően: „A boldogságnak kesernyés az íze, mondom neked; megérintett az orra és farka hegyével, beszélt hozzám; nagy titok ez, nem fedem fel, de nem a szemek, a percek csillogtak, és ti még azt hiszitek, hogy dorombolnak a macskák, és hirtelen az ég valahogy beszivárgott a mennyezeten, a mennyezet pedig ránk hajolt” (113.). Murr ekképpen ír ugyanerről az érzésről: „Micmic megint szüntelenül a szemem előtt lebegett, s én, bár jól emlékeztem az elszenvedett szégyenre, rémülten tapasztaltam, hogy még mindig szeretem. Összeszedtem magamat, és mint eszes, tudós kandúrhoz illik, elővettem Ovidiust, mert eszembe jutott, hogy az Ars amandi-ban szerelem elleni receptekre is akadtam.” Mint talán ezekből a részletekből is látható, a funkció gyökeresen más, hiszen Murr elbeszélése nemcsak kiegészíti, de mintegy ironikus olvasatát is adja párszövegének, míg Siegfried macskakaparása a történetvezetés szerves részét képezi, hiszen a regényidő előrehaladtával az ő beékelt szövegei is a narratív szálhoz kapcsolódnak.

Az életrajzok tehát kétféle irányba mozdulnak el a szöveg felépítését tekintve: egyfelől mindegyik a maga egyedi módján halad előre az idővel, másfelől Florian kiépít olyan kapcsolódási pontokat, amelyek váltakozó mértékben egyesítik néhány sor vagy akár fejezet erejéig az életutakat. Ezek a kapcsolódások leképezik Karl Ludwig és Strauss találkozásait, amelyek bár jórészt elhallgatásokon alapulnak, hiszen kevés valódi párbeszéd hangzik el köztük, információ szempontjából pedig szinte érdektelenek, mégis ezek formájára épül fel a regény szerkezeti szintje. Ahogy a titoknak egyre nagyobb lesz az információértéke, és egyre több lesz a két szereplő közti elhallgatás mértéke, úgy találhat az olvasó is egyre több érintkezési pontot a szövegben. Ez a technika kiterjed(het) a regény paratextusaira is: a magyar kiadás fülszövegéből ugyanis megtudható, hogy a szerző öt évet töltött Sinaia hegyi városában, ahol első regényét (Kisujjak, magyar nyelven 2008-ban jelent meg szintén Karácsonyi Zsolt fordításában, a regény a 2008-as hazánkban rendezett, Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján képviselte Romániát) megírta. Ez a helyszín több ízben is felbukkan A király napjaiban, amikor Karl Ludwig feleségével jónéhány nap erejéig a városban időz: „Jó szokásuk szerint [Karl Ludwig és felesége] több tucat napig maradtak a sinaiai kolostorban, csodálva a hegyek gerincét és az erdők végtelenjét, megfelelő helyet keresve egy építendő nyári rezidenciának, alaposan megszemlélve Doderer építész tervrajzait” (205.). Tulajdonképpen ez a szövegszerűen megjelenő kapcsolatháló lesz a Filip Florian regényének érdekessége és — mivel jól láthatóan egy igen cizellált szerkezetben működik — erőssége is.

Ha visszatérünk a kritika elején felvetett szempontokhoz, akkor több konzekvenciát is levonhatunk: egyrészt Florian szövegében látványos elem, hogy a 19. századi történelem eseményeihez nyúl vissza. A történelem narrációja azonban hol párhuzamosan fut, hol összetalálkozik a különböző életutakkal, s mindez jelzi, hogy a történelem narratív szála egyfelől utólag megalkotott, másfelől az (egyes) ember életrajzainak összessége. Mindebből az látszik, hogy Filip Florian prózája történet(ek) elmesélésére vállalkozik, ugyanakkor tisztában van bizonyos elméleti megfontolásokkal, és egy percig sem feledi, hogy az irodalomnak szükségképpen a fikcionalitás is lételeme. Másrészt így egészen más megvilágításba kerülhet a mindentudó elbeszélő, aki vállalva szemszögének töredékes voltát mégis érvényesíti azt — kivéve persze a kandúr megnyilatkozásait —, anélkül, hogy az olvasót bármire kényszerítené, és befogadásának bármiféle határt szabna. Kérdés tehát, hogy mindez mennyire illeszkedik a hazai prózapoétika elveihez, és mennyire nyithat új meglátások felé; ezt szintén az olvasó belátására és értelmezésére kell bízni. A király napjai mindenesetre akkor kezdődnek el, amikor valaki meghal.

---

¹ Dilingó. „nyolcvanas nemzedék”. 10 kortárs román novellista, vál. és összeáll. Virgil Podoabe, Traian Ştef, Noran, Bp., 2008; Huszadik századi román novellák, vál. és szerk. Vallasek Júlia, Noran, Bp., 2009; Egy zacskó cseresznye. Kortárs román költők, vál., szerk. és ford. Balázs F. Attila, AB-ART, Pozsony, 2009; Kortárs román irodalmi antológia − Antologie de literatură română contemporană, szerk. Dr. Takács Edit, Rodica Müller, ford. Gaál Áron, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2009

² A teljesség igénye nélkül néhány mű, amely az idei évben jelent meg magyar nyelven: Florin Lazarescu: Mennyből a küldött, ford. Vincze Ferenc, Budapest, Geopen, 2009; Ruxandra Cesereanu: Utóférfiak, ford. Selyem Zsuzsa, Pécs, Jelenkor, 2009; Florina Ilis: Gyerekek háborúja, ford. Koszta Gabriella, Pécs, Jelenkor, 2009; Norman Manea: A huligán visszatér, ford. Koszta Gabriella, Pécs, Alexandra, 2009