2009 ősz
Báger Gusztáv

1938-ban született Csörötneken, költő, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Szolnoki Főiskola). Az Állami Számvevőszék Kutatóintézetének főigazgatója. A Magyar Napló szerkesztőbizottságának tagja, a Péterfi Vilmos Irodalmi Díj-Alapítvány képviselője. Kötetei: Örök párbeszéd (Cserépfalvi, 1996), Iker-képek (Tevan, 1998), Vízrajz (Tevan, 1999), Magánterem (Tevan, 2000), Tűnő ajtók (Tevan, 2001), Időtáv mollban (Széphalom Könyvműhely, 2003), Heikaltes Wasser (Wiesenburg Verlag, 2001), Statues de cendre — Hamuszobor (Édition bilingue — Kétnyelvű kiadás, L' Harmattan, 2002). A tükör éle (Tiszatáj könyvek, 2005), Object Found (Salmon Poetry Ltd., Ireland), Míg leírom, felébredek (Tiszatáj könyvek). A Magyar Írószövetség mellett a Szabad Német Írószövetségnek is tagja. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetéssel jutalmazták, 2008-ban Bertha Bulcsu Emlékdíjat kapott.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Báger Gusztáv
Könnybúvárok
Petőcz Andrásnak
Elsüllyedt, lepecsételt hajót találtunk
a tenger mélyén, hatalmas könyvtár volt benne.
Szavak által elhagyott könyvek. Olyanok voltak
a víz alatti tomusok, mint a kitörölt mikrofilmek,
lenullázott floppyk. Kiázott belőlük a regény, a vers, a dráma.
Mintha emlékezetét vesztette volna az egész világ.
A sajtónak a legvérmesebb kollega nyilatkozott:
tulajdonképpen minek is tudni bármit?
Hát nem mindegy? Mi volt beírva, begépelve,
kinyomtatva a papiruszok lapjain?
Víz alatti szobánkban ránk tört a depresszió,
amikor végiglapoztuk a temérdek könyvet.
Nem találtunk bennük egyetlen szót sem.
Tudtuk, mennyi ritkaság, könyv-csemege veszett el így,
mégis, néhány nap után rendesen besokalltunk.
Beleőrültünk a kevésbe.
Nem mertük tovább kísérteni az univerzális amnéziát.
Hagytuk a kutatást, és egyik este elmentünk moziba,
megnéztük a Titanic című klasszikus mozit
(búvárok mit nézzenek?),
azután beültünk az Angol Királynőbe sörözni.
Az a néhány polc, amit még nem néztünk át,
örökre átnézetlenül maradt.