2009 ősz
Szántó T. Gábor

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Szántó T. Gábor
Haza
Jó lenne verset írni a hazáról.
Jó volna, ha lenne vers, amiben van haza,
meg tapsikoló jázminok,
vers, amiben hazatalál, ki a versen kívül
csak hontalan bolyong.
De haza csak az lehet, mit nem kell szeretnem
ahhoz, hogy szeressen, s ezáltal szerethető,
viszont a most kapható hazák mindegyike elvár,
parancsol, besoroz, védelmet kér és szeretetet,
zsarnoki módon zsarol, akár egy gyerek.
Ma nincsenek felnőtt hazák, csak pubertás-esetek.
Haza csak az, minek nevét hibásan is leírhatom,
nem kiált rám: mars haza! de szelíden kijavít,
mintha csak azt mondaná:
nem Stockholm, de Reykjavík,
és végigsimítana homlokomon.
Haza csak az lehet, mi elégedett veled.
Igényeit soha nem kell kielégítened, csak lehet.
Nagyvonalú, nem is támaszt igényeket,
de mindig biztosít (grátisz) egy jegyet.
Nem oszt kegyet, és nem keresi kedved,
csupán csak van, s nem lekötelez.
Önmaga biztosítéka:
nem kér többet, mi adható,
és nem jön indulatba, nem pirul el,
ha néha te magad hozod zavarba.
Nem játszik veled, mint bizonytalan nő,
ki csalfaságával láncol magához,
ki mellett nem lehet lenned, ki volnál,
kiért új és új próbát kell kiállnod,
ki mellett szüntelen tenned kell, hogy el ne veszd,
s ki mellett próbatétel az életed.
Haza csak az, mit nem kell keresned, úgy is rád talál,
sötétben, idegenben félve fütyülő fiára,
ki száz határon át keresi, mert bőrében nem lelé honát.
Sőt, továbbmegyek: haza csak az lehet,
mit soha nem érzékelhettél másként, mint bőrödet.
Igen, a haza csak ilyesmi lehet: ha van, nem érzékelheted.
A haza régi boltos, hétpróbás kiskereskedő,
ki látja, hogy átvirrasztott éjszakájuk után,
hajnalban csóktól zsibbadt, kamasz szerelmesek
kiflit és kakaót lopnak a bolt elől, a kosárból,
s elnéző mosollyal figyeli őket,
emlékezvén: maga is volt
ifjú és szerelmes, mikor még nem haza volt,
csak vágyódó vándor, kas és méz nélküli méh,
felhajtott gallérú, éhes túlélő:
a legutóbbi pusztulás hontalanja.
Ő tudja: haza az, hol nem kell pátosz,
és nem kell irónia sem annak,
ki a hazáról beszélne a hazához.
Nincs norma, se kérdés, minek megfelelni nem,
amin csak elbukni lehet, és fokoló sincs, amin
haza, hazább és leghazább a jel,
melyen a mérhetetlen mérhető és méretik,
mert tudja jól, hogy haza ott van,
hol nem kell verset írni a hazáról,
hogy legyen.