2009 ősz
Fehér Katalin

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Fehér Katalin
Az oblomovság rejtélye
Nagyon komoly játék egy verssel
— Petőcz Andrásnak —
Petőcz András versének címe (Oblomov álma) a regénybeli oblomovizmus egyik alapvető metaforáját, az álmot nevezi meg, teszi vizsgálat tárgyává, de csak látszólag.
A regény értelmezésének egyik jelentésrétegében álom és ébrenlét határa elmosódik, a kettő nehezen szétválasztható. Nézőpont kérdése, hogy a regényben ki alszik/álmodik. A többi szereplő szemében Oblomov álomvilágban él, Olga és Stolz akarják folyamatosan felébreszteni. Oblomov szemében viszont a többi ember alszik/él álomvilágban. Álom-tervezett/kényszerített ébredés-ébrenlét játékában jön létre, konstruálódik meg a regény cselekménye. Az ébredés egy másik létbe való átlépést, egy másik élet megkezdését jelenti (jelentené). Oblomov azt hitte, hogy Olga és Stolz alakjában a sors jelent meg az életében, és igyekezett kinyitni magát az ebben a formában megjelenő sors számára. A többiek unszolására elkezdi hinni, hogy saját, kreált álomvilágából fel kellene ébredni, ennek megfelelően terveket sző az ébredéshez. (Egyébként kedvenc időtöltése: a pamlagon heverni és álmodozni. Gondolatban sokszor cselekszik, de pontosan tudja, ezek a valóságban rengeteg energiát igényelnének.) Ez magában rejti annak a gondolatát, hogy az életre akar ébredni, mivel amit ő folytat, nem élet. Az ébredést egyedül a „menni vagy maradni” („Mihez fogjon most? Menjen előre, maradjon? Ez az oblomovi kérdés mélyebb volt neki a hamletinál.”1) választásában az előbbi tenné lehetővé, melyet Oblomov folyamatosan elszalaszt (lehet, hogy végzetszerűen?). Ő maga kizárólag külső vélemények miatt (Olga megismerése rövid időre mintha változást hozna az életébe) kezd el azon gondolkodni, hogy valószínűleg nem a megfelelő úton jár. Ezek szerint a „menni vagy maradni" mint a többiek által ráerőltetett vélemény (van választása) nem a szabad akarat megnyilvánulása, csak külsődleges szempont, számára valódi, személyes tétje nincs. Sorsa az Oblomov-hagyomány folytatása egyéni, de eleve elrendelt módon. Eleve azon az úton jár, melyet csak és kizárólag az ő számára jelöltek ki.
Hosszú filozófiai gondolatmenet kiindulópontja (lehet) az a kérdés, hogy Oblomov tunyasága szociológiai, lélektani vagy metafizikai természetű-e („Miután a szolgálattól és társaságtól megvált, a lét problémáját kezdte feszegetni, rendeltetésén tűnődött, s végül is fölfedezte, hogy tevékenységének és mindennapi életének a láthatára önmagába záródik.”)2, hogy Oblomov nem-cselekvése választás-e vagy determináció.
A regény (számomra) a választás lehetőségét mint a szabad akarat megnyilvánulását teszi kérdőjelessé, relatívvá az ébrenlét-álom metaforával. Petőcz versében azonban az idő válik probléma tárgyává, és összekapcsolódik a regény előbb említett problémafelvetésével. Az idő keresése, egyes pillanatainak kijelölése, az erre való törekvés strukturálja, szervezi a versszöveget. Az idő megragadásának nehézsége, illetve bizonyos szempontból megragadhatatlansága válik verstémává, Oblomov mellett/helyett főszereplővé. Az idő az egyes ember számára uralhatatlan; a dolgok, történések tempója az egyén számára követhetetlen („túl gyorsan történnek / körülöttem a dolgok”). Ezen kívül az idő relativitása, a külső és belső idő differenciált volta problematikussá teszi az emberi létben való eligazodást.
A már említett „menni vagy maradni” esetében a választás lehetősége adott, az idő kérdésében bonyolultabb a helyzet. Az idő megállítása és elindítása, illetve a neki való alávetettség a két pólus, mely nem szabadon választható. Petőcz versében az idő az egyén választási lehetősége nélkül strukturálja az életet, rajta kívül létező instancia. A versbeszélő (azonosítható Oblomovval?) azonban szeretné, ha lenne akarata, képessége az idő megállítására és elindítására, holott számára a fő probléma alapvetően még az idő keresése, tetten érhetősége, egyes pillanatainak kijelölése. Erőfeszítése azonban hiábavaló (a dolgok gyorsabban történnek, minthogy az ember uralni tudná; az idő pillanatnyi megállása és újraindulása teljesen önkényes), így léte az idő fogságában zajlik, az egyén be van zárva az időbe, mely rabbá teszi. Sziszüphoszi módon próbálja az időbeli eligazodás koordinátáit megtalálni, de azt tapasztalja, hogy egy perc - egy délelőtt egymásba játszik („Egy pillanatra, talán / ha lehunytam a szemem, / egy percre se, és / el is telt a délelőtt.”).
Az idő megragadhatóságának problémáját az is nehezíti, hogy többféle időről van szó, az egyén létébe a különféle idők, időszámítások egymást felváltva és keresztezve szólnak bele. Háromféle időszámításban kell(ene) eligazodni, mely további egységekre is szakad: a reális életidő (már amennyire beszélhetünk ilyenről), mely tovább bomlik külső és belső időre, ezáltal lesz átjárható egy perc és egy délelőtt; ezen kívül az álom ideje, melyben a reális életidő múltként jelenik meg („Meg kell, hogy igyam, lassan, / a délutáni teát. // Álmomban, mintha, / már meg is ittam volna”), és a reális életidő „túl gyorsan” tempója lelassul, ezen kívül az Olga öreg szolgálója által megtapasztalt ott, a Seol3, az idő rejtélyes birodalmának térbeli kivetülése, mely szintén másfajta időszámítással bír; harmadikként pedig az emlékezés ideje, mely az álmot próbálja meg rekonstruálni, a múltat közvetlenül szemlélhető jelenné tenni, kapcsolatot létesíteni a kettő között. A verset elviekben a reális életidő foglalja keretbe (ha háttérként a regény elbeszélt idejét vesszük alapul), a kettő közé ékelődik az álom és az emlékezés mint történés, melyet megszakít a reális életidőhöz való viszonyítás („Álmomban", „Szép álom volt”, „Most”), körkörös szerkezetet hozva létre — jelezve az átjárást a háromféle időszámítás között. Mellesleg a körkörösség, a mitikus-ciklikus idő talán a Seol tartományának jellemzője.
A jelen megragadására tett kísérlet a legbizonytalanabb, mivel a jelen önmagában nem létezik, nem megfogható. Petőcz szövegében a versbeszélő a már elmúlt („Két óra elmúlt”), a már eltelt („el is telt a délelőtt”), a még nem történt („Meg kell, hogy igyam...”), a már feltételesen megtörtént („már meg is ittam volna”), a közeli jövőben várható („Eltelik ez a nap is.”) történés idejét tudja konstatálni. A jelent csak utólagos (erőszakos) rekonstrukcióként tudja kijelölni az emlékezés: az „éles napsütés” mint szimbolikus vízválasztó tényező két ponton teszi oda (grammatikailag is) a jelent a többi idő mellé („A tornác felől éles napsütés, / a fény a szemembe vág, / elvakít” — „Most a napsütés, / miként a kés, / a szemembe vág.”).
A versen belüli álom-történésben az idő lelassul, addigi gyorsasága semmivé válik. Az Olgával való együttlét az időnek egy megállított, kimerevített pillanata. Egy pillanatra, de csak egyre, megfoghatóvá vált a jelen: „az idő, velünk, ott, a kertben, / csak alig-alig haladt.”, de ez ugye csak „Szép álom volt”.
A vers történéseiben megjelenő külső terek: Oblomov háza, a tornác, az álombeli nappali, a kert, Olga szolgálójának temetése. Ez az egyik világ, az itt világa. Ezen kívül Olga „öreg szolgálójának" kapcsán híradást kapunk egy másik világról, az ottról, a Seolról. A Seol világát is a sokat emlegetett, ismeretlen erő uralja, az idő. „Meghajol” előtte a beszélő, de ugyanakkor „haragszik” rá, mert a halál utáni másik világot is ez az erő uralja. Az az idő, amellyel már „ezerszer farkasszemet nézett". Az itt és az ott differenciájában4, különös viszonyában jön létre, teremtődik meg egyfajta belső tér, mely az idő folyamatos, monoton keresésének, megragadhatatlanságának kudarcához képest dinamikus, mozgó. Mindkét világ az idő uralma alatt áll, azonban míg az itt világában az egyénnek nincs választása, van valami sejtés arról, hogy az ott-ban mint másik létben talán lehet választás. Talán az egyén — még Oblomov számára is van mozgástér...
A fény az időnkénti ébredést szimbolizálja („lehunytam a szemem", „éles napsütés, / a fény a szemembe vág”, „Szép álom volt.”, „Most a napsütés”). Az éles fény az időnek egy szándékosan kimerevített és megállított pillanata, melyben a jelen megragadása a fő cél. Az a pillanat, amikor Oblomovnak gondolkodnia kell, reflektálnia kell saját életére, de leginkább keresnie kell az elveszett-meglelt-nem talált időt, a jelent. Gondolkodóként reflektálnia kell az idő problematikusságára, újra és újra keresnie kell a jelent mint rögzíthető pontot. Az álombeli történések Olga-jelenete az a pillanat, amikor nincs szükség gondolkodásra és az idő keresésére, a dolgok természetes lassúságukban zajlanak — a jelenben5. Ekkor nincs is „éles fény", csak „őszi napsütés”. A fény mint az időre való reflexió tehát blokkolja az egyént („elvakít”).
Petőcz versében nagy szerepet kap a hangulatteremtés, akárcsak Nyikita Mihalkov filmjében (Oblomov néhány napja). Az álomszerűség fátylából kibontakozó alakok, az állóképszerűen megépített jelenetek; a történésfoszlányok mint inkább állapotrajzok mindkét műben fellelhetők. Az epizódszerű történések foszlányai (Olgával való találkozás, a szolgáló temetése...) álmosító, hamisítatlan oblomovi atmoszférát teremtenek a versszövegben is.
A regénybeli élet lassan hömpölygő, kiszámíthatóan folydogáló menetét a vers az idő kérdésével hozza összefüggésbe, ebből a nézőpontból teszi probléma tárgyává. Az újraírás ismert gesztusa ez, melyben az oblomovság rejtélyének járhatunk utána egy sajátos megközelítésből; Oblomov rejtélyes figurája, története itt új értelmezést kapott.
Kérdés, hogy az emberi életet az alapvető és elkerülhetetlen események mennyire tudják strukturálni; mennyire tudnak célt, értelmet adni ennek a narratívának, illetve mennyire probléma tárgya ez, ahogy láthattuk Oblomov történetében. Az idővel való küzdelmet azonban nem úszhatja meg senki...1 Goncsarov: Oblomov (Magyar Helikon, 1972) 206.
2 i. m. 70.
3 Seol: héber eredetű kifejezés, az alvilágot, a halottak birodalmát jelenti
4 „Ott vagy: és mégsem — / Mozdulsz, és itt maradsz.” (Petőcz András: A láthatatlan jelenlét, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990) (kiem. F.K.)
5 „...s maga sem érezte, megy-e vagy egy helyben áll.” (i. m. 294.)