Egy csendes téli este talán a legideálisabb alkalom egy Bódy Gábor- vagy egy Huszárik Zoltán-film megnézésére. Bizony, ezek azok a filmek, amiket nem lehet megunni, sőt, mindig újabb és újabb ízekre bukkanunk bennük. Az ízlelőbimbók ébresztése és felkészítése vezérelt tehát, amikor ezt a kis kedvcsinálót, afféle kóstolót létrehoztuk, hogy aki csak teheti, még nagyobb lelkesedéssel porolja le a videokazettákat vagy a dévédéket.
A címben szereplő vs (versus) leginkább (ön)provokáció. Igaz, hogy különböző generációkhoz tartoztak, hogy másképpen dolgoztak, és talán, ha kissé erőltetetten akarnék fogalmazni, azt is mondhatnám, Bódy az értelem, Huszárik az érzelem képviselője volt. Mégis pongyolaság a szembeállítás, mert éppen az volt közös bennük, ami a lényeg, és amit tökéletesen fogalmaz meg Bódy Gábor, amikor az Elégiáról ír: „az első magyar film, amely valóban a film nyelvében gondolkodott.”¹

¹ Bódy Gábor: Elégia (1970) In: Egybegyűjtött filmművészeti írások (Akadémiai Kiadó, 2006)