2010 tél
Valachi Anna
(1948—2018) Író, irodalomtörténész, egyetemi magántanár. Több mint három évtizeden át újságíróként (Magyar Hírlap, Magyar Hajózás, Népszava) és olvasószerkesztőként (Könyvvilág) dolgozott. Kulturális újságíróként-szerkesztőként több száz cikket publikált a magyar irodalom és a könyvkultúra témájában. 1977-ben magyar—népművelés szakos diplomát szerzett az ELTÉ-n. 1979-ben kezdett recenziókat, könyvkritikákat publikálni az Élet és Irodalomban. 1983-ban summa cum laude minősítéssel bölcsészettudományi doktorrá avatták az ELTÉ-n. 1985—1988 között a MTA Tudományos Minősítő Bizottságától elnyert ösztöndíjjal aspiráns volt az ELTE BTK XX. századi magyar irodalmi tanszékén. József Attila életét és költészetét tanulmányozta; 1998-ban védte meg József Jolán, a költő édes mostohája című kandidátusi értekezését. Disszertációja könyv formájában 1998-ban (második kiadása 2005-ben) jelent meg József Jolán, az édes mostoha. Egy önérvényesítő nő a huszadik század első felében címmel a Papirusz Book Kiadó gondozásában. 1999-ben elnyerte az irodalomtudomány kandidátusa tudományos fokozatot. 1999-ben Déry Tibor-díjjal jutalmazták.
1999 és 2006 között a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán műfajismeretet oktatott a kommunikáció és a fotóriporter-képszerkesztő szakon. 2007-ben egyetemi magántanári címet adományozott számára a Kaposvári Egyetem Szenátusa.
A Ferenczi Sándor Egyesület tagjaként (1989—2009) részt vett az egyesület Thalassa című folyóiratának szerkesztőbizottságában, s 2003-ban a lap felelős szerkesztője volt. Alapító tagja volt a 2002-ben megalakult József Attila Társaságnak. 2008 márciusa óta a JAT társelnöke, 2005 óta a Szépírók Társaságának tagja. volt.
Fő kutatási területe volt József Attila élete és költészete; az alkotáslélektan, valamint az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata.
Rákos Sándor életét és pályáját feldolgozó monográfiája — Csigavonalban a Parnasszusra. Rákos Sándor földi poklai és táguló költői világa címmel — 2009 őszén jelent meg az Argumentum Kiadónál. 2009-től a Digitális Irodalmi Akadémia Rákos Sándor-szakértője volt.
(Fotó: Horváth Dávid)
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Valachi Anna
Merkúr levele Jupiternek
Kedves Ádám!
Tudja-e, milyen dobogó szívvel léptem át először − már tizennégy évvel ezelőtt (!) − Irinyi József utcai lakásuk küszöbét? Maga akkor adta közre csodakötetét: a magyar líra legszebb költeményeit angol nyelven,1 amelynek megjelenéséről és jelentőségéről magam is hírt adtam.2 A budapesti könyvbemutatón hívott meg Ágnessel magukhoz, hogy megajándékozzon egy tiszteletpéldánnyal.
Amikor a ház elé érve megpillantottam a kapu mellett édesanyja, Ignácz Rózsa emléktábláját, megtorpantam, mint akit áramütés ért. Nem a családi vonatkozások ténye lepett meg − hiszen tudtam, kinek a fia s milyen sors adatott mindkettejüknek −, valószínűleg inkább a kiválasztottságot jelképező „megjelölt” házból sugárzó erő különös jelenlétét érzékeltem. Ilyesmit csak a megszentelt helyek vonzáskörében tapasztalhat az ember.
Nem tudtam betelni a kulturális folytonosság fizikai bizonyosságával, hiszen a lakás bútorait, képeit, tárgyait kézzel fogható üzenetnek tekinthettem egy olyan világból, amely ugyan már elmúlt, de mégsem: hiszen nem mindennapi tehetségek lakóhelye volt, s a teremtő energiákkal átitatott falak megőrizték − majd sajátos szellemi áramfejlesztőként működve − tovább ontották magukból a génius loci inspiráló energiáját. Nos, így kerültem a maga kedves invitálására édesanyja − és anyapótló felesége: az író-ikonfestő Arany-Makkai Ágnes − bűvkörébe.
Már akkor olyan meghitt szeretettel fogadtak, mintha mindig ismertük volna egymást. A rokonérzés titkos áramköre azóta is működik köztünk; az internetes levelezés segít fönntartani a delejes erejű személyes kölcsönhatás feszültségét.
Ismételt budapesti találkozásainkra rendszerint újabb és újabb könyvei megjelenése adott alkalmat − ilyenkor meg is interjúvoltam,3 s férjem, Horváth Dávid fotóművész − aki akkoriban kezdett kísérletezni az írók, művészek lélekközeli fotóival, a „mágikus szemek” megörökítésével4 − megnyerően kedves-derűs portrét készített Magáról az utca forgatagában, az arcára hulló késődélutáni fények derítésében.5
Emlékszem, a fényképezés megbeszélt időpontjában Faragó Laura vendégeskedett Magánál, s még rögtönzött koncertet is tartottak nekünk. Elámulva hallgattuk, milyen profi zongoristaként kíséri a csodálatos hangú népdalénekest − de bámulattal adóztunk hihetetlen verbalitásának is. Minden alkalommal szellemi élményként éltem át rendkívül szórakoztató és informatív társalgásainkat, melyek során magyarul és angolul is fontosnak tartotta elmagyarázni, milyen jelentésárnyalatot tulajdonítsunk szavainak.
Néhány évvel később, amikor Ágnes könyve is megjelent,6 a megrendítő olvasmány hatására más műfajban is megszólíttatva éreztem magam, és egy pszichoanalitikus konferencián a trauma-feldolgozás irodalmi lehetőségeként hivatkozhattam az elbeszéléskötet − személyes élmények alapján született − címadó írására.7 Emlékezhet rá, hogy az előadásnak nagy sikere volt, hiszen nagy örömömre mindketten jelen voltak a tudományos eszmecserén.
Hat évvel ezelőtt, születésnapi ajándékként kaptam meg Az erő című „szabálytalan önéletrajzát, versben és prózában”8 − dedikációja máig őrzi a dátumot: „6-6-04.” Ekkoriban kezdtem érdeklődni az asztrológia iránt. Rendkívül izgalmas, polihisztori tudást sejtető költői eszmélkedése − melyben a föld, az ember, a természet, a mitológia és a kozmosz valamennyi vonatkozását az erő változó formáiként és forrásaiként idézi meg, halálosan komoly, egyszersmind játékos gondolatkísérletek formájában − kíváncsivá tett: vajon milyen bolygók népesíthetik be a radixában (születési képletében) a tízes házat, amely az egyén világ előtti megnyilvánulásának és kibontakozásának színpadát jelképezi.
Tudtam, hogy a tüzes Nyilas jegyében született, melynek uralkodója a hagyományos szerencsebolygó: a Jupiter, mely az e jegyben szülöttek „Napját” (kiteljesedésének erőforrását) is megjeleníti. Meg mertem volna esküdni, hogy a Merkúr − az Ikrek és a Szűz jegy uralkodó bolygója, melynek „tulajdonságait” a különböző világok között közvetítő Hermész (a kereskedők, a tolvajok, a mágia, a varázslás, az alkímia, a jó szerencse, és a keresztutak istene) testesít meg a görög mitológiában − nem hiányozhat a tízes házából. S miután tapasztalhattam, milyen sokféle formában és műfajban foglalkozik a csillagvilág üzeneteivel, különösen a „fekete lyuk” fenyegetésében élő naprendszerünk jövőbeli sorsát firtatva, sőt születésének pontos időpontját sem titkolta el a világ elől − betekinthettem a titokzatos házba, a Placidus asztrológiai rendszer segítségével.
S nem tévedtem. A Jupiterét a külföldi tanulmányok helyszínén, a kilences házban leltem meg, és ezt a „jóslatot” személyes sorsa is visszaigazolta. De a nyelvek, korok és kultúrák között közvetítő poeta doctus horoszkópjának tízedik házában mind a Nap, mind a Merkúr otthon érzi magát, akárcsak az én radixomban (igaz, nálam a levegős Ikrek és a víz elemű Rák között találhatók e fontos planéták, más bolygók társaságában.)
Remélem, nem haragszik, hogy születésnapi köszöntőmben „karmánk térképe”: a zodiákus analógiái alapján próbáltam illusztrálni szellemi rokonságunk kozmikus indíttatását és világi szerepünk hasonlóságát. „A költő a nyelvi tudat művelője − ki-ki a maga tehetsége, »beavatottságának« szintje szerint”9 − írta Jupiter szeme című kötetében. Ha a kultúraközvetítő irodalmárt is besorolhatjuk e kategóriába, valószínűleg az elhivatottsággal vállalt közös rendeltetés hozza létre azt a láthatatlan kötést, amely a véletlen találkozásokat is szükségszerűvé formálja.
Ifjúkorának mestere, az antropozófus Török Sándor így írt erről: „…ami egy bármely jelentéktelennek látszó cselekvésben mint kémiai történés van jelen, és láncreakciót indít el, az ugyanakkor mint sorsbonyoldalom is jelen van és szintén láncreakciót indít el. […] Irodalmunk a sorsbonyodalmak képletsorozata. Törvényszerű egymásba-váltakozások, át- és átkapcsolódó történések rövidített ábrázolása. […] Tapasztalati tudománnyá kell tenni az irodalom és költészet így felfogott tárgyát, és viszont költészetté emelni akár a kémiát is, a fizikát, biológiát, egész technikánkat, mindent; ilyen szintézisben jobban kézbe tudná venni az emberiség önnön nevelését afelé a „Rend” felé, melyet József Attila áhít számára.”10
Ha netán valóra válna az űrbéli fekete lyukakkal kapcsolatos − engem csak részben megnyugtató − tudományos jóslat, mely szerint „»a mi közepes nagyságú sárga csillag napunkból valószínűleg nem lesz fekete lyuk, csak Föld nagyságú Fehér Törpe, miután szupernova korában felfalja majd a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet a Holddal, meg még a Marsot. A Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó túl messze vannak, s így talán nem fognak megperzselődni«”11 − akkor gondoljon baráti részvéttel az éltető óriásból falánk törpévé vált Nap legelső áldozatára, aki mindaddig tőle kapta (máris) kínzóan fogyatkozó energiáit!12
Az előző, baljós bekezdést reményteli hangnemre váltva, hadd gratuláljak tervéhez, miszerint önéletrajzi kötet megírására készül, s igyekszik beleadni „apait-anyait” a családregénybe.13 Ezt már akkor sejtettem, amikor az idén nyáron − újabb születésnapom előestéjén − így dedikálta a Vörösmarty téren az édesanyja emlékét tovább ápoló könyvét:14 „Valachi Annának a múltakból a jövő felé pislogva, sok-sok szeretettel: Makkai Ádám”.
Nos, kedves, időbeli kalandozásra készülő „ünnepi férfiú”!
Legyen Magával továbbra is az Erő!
1 A Csodaszarvas nyomában (In Quest of the Miracle Stag). A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából. Szerkesztette: Makkai Ádám. A kötetet Buday György által készített 25 költőportré illusztrálja. Tinta Könyvkiadó, Bp. 1996.
2 Lásd: Csodakötet a magyar költészetből. A magyar poétika remekművei a kezdetektől napjainkig − angolul, készül a folytatás is. Népszava, 1996. október 28., 12.
3 Lásd pl.: Szabadság két labirintus között. Makkai Ádám chicagói nyelvészprofesszor itthon szeretne magyar író lenni. Népszava, 2000. július 27. 11.
4 Horváth Dávid honlapját lásd: http://www.horvathdavid.hu/
5 Lásd a mellékelt fotót, mely 2001-ben készült Budán, az Irinyi József utcában.
6 Arany Ágnes: Erőszakok. Tinta Kiadó, Budapest; Atlantis-Centaur, Chicago. 2003.
7 Lásd: Valachi Anna: Szexuális erőszak − birodalmi jóváhagyással. A szégyen irodalmi feldolgozása személyes trauma alapján, Arany Ágnes Erőszakok című novellájában. Elhangzott: a Ferenczi Sándor Egyesület Miért hagytad, hogy így legyen? A „harmadik” szerepe a pszichés trauma kialakulásában című konferenciáján 2004. június 19-én Budapesten. Szövegét lásd: http://irok.terasz.hu/valachi.anna/index.php?id=904
8 Makkai Ádám: Az erő. Szabálytalan önéletrajz hatodfél évtized barangolásaiból versben és prózában. Budapest-Chicago (1979-2003). CET, Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2003.
9 Makkai Ádám: Jézus és a démonok imája. Összegyűjtött versek (1952-2005). Atlantis-Centaur Kiadó, Chicago-Budapest, 2005. 261.
10 Török Sándor: Test és lélek. (Bizalmas vallomások.) Magvető, Bp., 1970. 299-300. (Kiemelések az eredetiben.)
11 Idézi: Makkai Ádám, 2003, 46.
12 Az én horoszkópomban a Jupiter uralta Nyilas oppozícióban, azaz pontosan szemben áll az Ikrekkel, az én tízes házammal − s ilyenformán eredendően akadályozza a szerencsémet. Még egy ok arra, hogy belássam: ilyen adottságokkal nem úszhatom meg a végső katasztrófát.
13 Lásd: Varga Melinda: Az angolok angolra tanítója − Makkai Ádám. Kultúra.hu. 2010. augusztus 1. URL:http://kultura.hu/main.php?folderID=1181&ctag=articlelist&iid=1&articleID=303555
14 Három zarándok Chartres-ba tart. Guy de Pourtalès legendája nyomán rímelő magyar ballada formába átköltötte Ignácz Rózsa 1953-ban. A szöveget átdolgozta és az utószót írta Makkai Ádám 2007-ben. Atlantis-Centaur − Tinta Könyvkiadó. Waianae-Budapest. 2008.