Ésa Farkály olvasószerkesztő, ahogy azt egy olvasószerkesztőtől elvárná az ember, találkozik a tésztagyárossal. És tudjuk mi lesz abból, ha Ésa Farkály találkozik a tésztagyárossal:             

                                       betűtészta

                                       paradicsomleves

                                       menzai alapadag

                                       tésztaverskirakás

                                                 ------

Ülnek a tűz körül:           Raymond Chandler

                                       Rejtő Jenő

                                       Mirko Kovac

                                       Tibor Fischer

                                       Hermann Hesse

                                       Mihail Bulgakov

                                       Slawomir Mrozek

                                       Karinthy Frigyes

                                       Christian Morgenstern

                                       Petri György

Átfogják egymás vállát és a láng ritmusára himbálóznak jobbra-balra. Tűznézés! Visszalátnak a múltba:   

                                       A volt a városban maradt, de tudni kell!

                                       Ott maradt a hang,

                                       a tettesek és az utolsó szó joga.

                                       A vesztőhely, s a zongorakulcs.

                                       Lépcső zugában a pormacska.

                                       Eddie Copporshow,

                                       az üveggyöngyjátékok,

                                       a zuhanás,

                                       és a címszavak.

                                       A lapjuk vesztett könyvek, kézirat nem ég el!

A tűztől távol, támaszkodva fának, felismerhetetlen áll egy alak.

Mi persze tudjuk ki ő! Pontosabban annyit tudunk, hogy vagy nő vagy férfi, vagy korú vagy nemkorú, arcáról nem Schiele érzelem és V. Happy Gonn-nak hívatja magát.

------

   Ésa Farkály olvasószerkesztő olvasószerkesztőasztalánál ül és eszik. Betűtésztát eszik. Egy vershíjnyi betűtésztát. (Erre a vershíjnyira később visszatérünk.) Néha vendégére tekint, aki vagy nő vagy férfi, vagy korú vagy nemkorú, arcáról nem Schiele érzelem és V. Happy Gonn-ként mutatkozott be. V. Happy most előre dől, szavalni kezd:                

                                        Kaliban Kaliban,

                                        közeleg egy taligán

                                        tolva sok-sok könyvet.

                                        Ettől nem lesz könnyebb

                                        mind a  kiadóknak,

                                        s kiadatlanoknak.

                                        Hogyha egy könyve sincs,

                                        egy szellemmel se bír.

                                        Csak vedd el könyveit,

                                        vesd tűzre könyveit!

                                        Kalibán Kalibán,

                                        lerázom a rabigám.

Itt levegőt vesz és szól megfontoltan: „Vidd végbe jóságos gaztettedet”,

ez a címe. Ésa Farkály fölnéz, csak annyit kérdez teleszájjal: Van még?

V. Happy nem tudja, hogy verseire vagy a betűtésztára gondol épp az olvasószerkesztő.

                                                        ------

   És itt térjünk vissza a versnyi betűtésztahiányra. Ésa Farkály a következő verset rakta ki betű formájú tésztáiból:

                                        Úgy döntöttek a betűk pénteken,

                                        mert a szombat szabad,

                                        és ha szabad már nem is érdekes,                

                                              hogy leírják magas

                                        szakmai igénnyel egymást, egy más

                                        szempontot tartva

                                        szem előtt, mint amit addig elvárt

                                        az ékezet s a pont.

                                        De pénteken nem rájuk figyelt ott

                                        az Isten, így esett,

                                        hogy hamvába holt a remek reform,

                                        s nem ölthetett testet

                                        a változás, maradt minden mi volt:

                                        Magasan ékezett

                                        az ékezet, ahogy a pont is pont.

Most, hogy mindezt tudjuk, visszatérhetünk oda, ahonnan eljöttünk.

                                                ------

V. Happy mit sem tud az olvasószerkesztő betűtésztakirakott verséről, így egy másikjába kezd:

                                        Hová lépsz most, gondold meg,

                                        égesd el a könyveket!

                                        Pusztítsd el őket, mindet!

                                        A sorsnak így lesz mindegy.

                                        Táncoljunk máglyád előtt,

                                        ment-e a világ előbb?

                                        A könyvek által ment-e,

                                        vagy csak a pernyepermet

                                        borította könyvtárak

                                        rejtik a rejtett választ?

                                        Válassz választ! Válassz!                                                                            

Ésa Farkály olvasószerkesztő befejezi a betűtésztaevést. Feláll az asztaltól,

megropogtatja olvasószerkesztősködésbe sajdult csontjait és válaszként dalra fakad:

                                          Világéknál ég a világ,

                                          könyvpernyének minek virág?

                                          Így meg úgy, így meg úgy,