2010 tél
Séllei Zsolt
Székesfehérváron született 1969-ben. 1978-tól él Miskolcon. 1995-2005 között a Borsod megyei napi- és hetilap munkatársa volt. 2002-ben a Miskolci Nemzeti Színházban nyílt önálló kiállítása. 2006-ban a Világ más világ, 2010-ben a Miskolc KapuCíner című kötetben jelentek meg fotói.
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Séllei Zsolt
Miskolc KapuCíner
„...Ide menekül az ősz, / a hegyekből a tél, az Alföldről a nyár, a tengerről / a tavasz. A Sötétkapun átkel a sötétség két démona, / fogadják a menekülteket. Ide menekül maga / a tenger is a globális túlmeleg elől”
Vörös István
„Miskolc egyedülálló város − no persze sok szempontból az. Egyedülálló vonásait két csoport rendszeresen hangsúlyozza, a lokálpatrióták és azok, akik nem kedvelik.”
Fazekas Csaba
A 'Szinvapark' szó - éppúgy, mint a 'Miskolc Pláza' - saját magán kívül az égvilágon semmit nem jelent. Saját magán belül meg persze az épület ezernyi tarkabarka, harsány-zajos dolgát, no és a tarkabarka, harsány-zajos dolgokkal bíbelődő embereket. Az életformát. Az élet formáját. Hogy milyen az élet mostanság Miskolcon, az Ady hídon.
Bazsányi Sándor
„Ha nem vagyok magamnak elég érdekes, / Miskolc mindig szívesen tönkretesz, / mikor nem vagyok elég jó magamnak, / megszerzem őt halálos kalandnak.”
Simon Adri
„Tízpercenként elcsikorgott egy peronos villamos a Városház tér vagy a színház felől, az utolsó lépcsőről többnyire lelépett valaki, és átsétált az orrom előtt a Sötétkapun a Béke moziba. Ilyenkor igyekeztem elfordítani a tekintetemet, mert szemkontaktus esetén százöt százalékra odajött a villamosról épp leugrott csávó, testvérem, nézzél már két forintot, a Fehér farkasok megy, megnézném, csak nincs nálam lóvé, tudod.”
Keresztury Tibor
„Soha nem lesz már akkora házam, mint akkor, soha nem lesz olyan védett fekhelyem, mint amelyik akkor végigért egy egész folyosón − Miskolc egyik kapujától a másikig.”
Tarján Tamás