A 208. levél

(2010. octobris)

1. SMS

Mikes Kelemen P. E. grófnőnek

A ked Miskolcra jövetelének sok szép reménysége úgy ragyog fel, valamint a Márvány-tengeri napnak az ő fényessége.

P. S. P. E-nek: Akkor várom a Tiszai P.u-n!

2. SMS

P. E. grófnő Mikes Kelemennek

Ne haragudjon meg már, hogy el nem küldött leveire nem válaszoltam, de lusta természet vagyok, nekem az SMS is túl hosszú. Apropos, ki az a Szabó Lőrincz?

3. SMS

Szabó Lőrinc P. E. grófnőnek

Mivel Ön, drága grófnő, koronatanúja az én manifeszt emóciómnak, a jázminbokrok mentén is erre eszméltem útban − csak Ön járt az eszemben − a Pu. felé, mindenképpen arra kérem, érkezzék, érkezzék...

4. SMS

P. E. grófnő Mikes Kelemennek

Most kaptam levélkéjét Lőrincznek, ennek a nagyon „befűtöttek" úrnak. Mondja már kedves Kelemen, hány fehérnéppel volt e női-szabónak liezonja.

5. SMS

Mikes Kelemen P. E. grófnőnek

Én itt csak csendességben leledzem, úgy beszélek kedhez, valamint vak képzelné a világosságot: tudja, hogy vagyon, ámbár nem tudja, micsodás, és mi csodás. Lőrinczet is csak max. így ismerem...

6. SMS

Szabó Lőrinc P. E. grófnőnek

Drága grófnőm, aranyom, van szerencsém tudhatni egy csöppnyi motelt a Pu. közelében. Meglátogathatnánk...

7. SMS

P. E. grófnő Mikes Kelemennek

Mikesem, jó lenne, ha mire érkeznék, elküldené ezt a pernahajdert. A háromdiplomás kalauztól informálódtam, s mondá, ez a férfiú a nők végzete. Attól, hogy felesége Mikes-lány volt, még nem kellene úgy ajnároznia...

8. SMS

P. E. grófnő Szabó Lőrincznek

Uram, határozottan megtiltom, hogy velem térben és/vagy időben találkozzék!

PÁLYAUDVAR

Mikes Kelemen száműzött vadként le-föl sétál, és magában beszél

KELEMEN:

Nem rostokoltam Rodostóban ennyit a nagyságos fejedelemmel, valamint ittend várván a gépfenevadat, amely vitézlő nagyuram hajdani birtokait alázza. S a grófnő a gépfenevad büfékocsijában dobja magába a kommersz feleseket. Sic transit gloria mundi! Így múlik el a világ és a Valóvilág, meg a Big Brother dicsősége. Remélem, Lőrinczet nem eszi ide a fene...

LŐRINC:

Csá, Kelemen! Nem. Hiába volt vasúti fékező az apám, engem soha nem tudott megfékezni. Te meg a világ úgy aránylik egymáshoz, mint én és Zágon.

HANGSZÓRÓ:

Figyelem, figyelem!

Gyorsvonat érkezik Konstanczinápolyból a 26. vágányra!

Kérem, a vágány mellett fokozottan vigyázzanak vélt értékeikre,

mert a pályaudvaron írók dolgoznak...

P. E. grófnő földig érő slafrokban száll le a vonatról...

P. E. GRÓFNŐ:

Jaj, aranyoskáim! Kicsit sok volt a Szkander bég konyak. Ó, Mikesem, örülök, hogy látom! Kettőszázhét el nem küldött levél az sok idő! Maga nem-e Lőrincz? Tiltásom ellenére mégis itt?!

LŐRINC:

Nemem férfi, nevem Lőrinc, a gáborjáni, nemesi vasúti fékező családból... Az Ön nekem, mint Lócinak az éjjeliedény − nagy megkönnyebbülés...

KELEMEN:

A'való mialatt húztuk, vontuk, töltöttük (hörpöltük) az időt, Lőrinc haver beindult, valamint a miskolci IC...

P. E. GRÓFNŐ:

Jaj, aranyoskáim! Magát, Kelemen, csak képzeltem el nem küldött leveleiből, s most látva, untig elegem is lett barokkos, déltenger nyűtte ábrázatából... Ellenben ez a fityfiritty (karját Lőrinc karjába ölti) egy bételt rágó janicsárnál sem rokonszenvesebb. Mégis ő kell nekem. Na, pá!

KELEMEN:

Nagyságos fejedelem! Nagy szűd volt, bár szűk volt a markod. Ennyire hideg azért nem voltál, mint P. E, grófnő, ez az életre kelt tulajdonnév.

LŐRINC:

Látja Ön, Kelemen? Maga a Teremtő, és teremtménye, hogy ellene lázad... A kalibánoké a jövő, nes pas? Jöjjön grófnő, nyomuljunk a motelba!

FÜGGÖNY

SZABÓ LŐRINC elbocsátó üzenete P. E. grófnőnek


A szerelemnek, sodró nagy folyamnak,
a jelentése más nekem, neked.
Folyton kanyargó két partján eged,
egem és földed, földem nem fogadnak
el bennünket, drága grófnő olyannak,
ahogyan téged én, ahogy te meg
engem szerettél. Ahogy vad sinek
adnak randevút esztelen mozdonynak
− kattog konfesszióm az eseményünk
után. Szerelmünk omló partján kérünk
hangot a visszhangtól, de amit vélünk
hallani − más a túlpartról. Mese,
kitalált monogram vagy kedves E.,
ál-énemnek ál-való kedvese.
Visszhang-tükörben árnyunk nem kavar.
Miskolc sír, mert látni vélte hamar
kettősünk  − s emlékünk már hullt avar.

P. E. grófnő távirata Zágonba

mindent banok stop lorinc belepeselt a dinnyembe stop mikes maga nem vigyazott ram a gyönge homonculusra stop ha hazaerek soha tobbe ki nem mozdulok bizancbol stop nekem ne irjon engem ne hivjon stop feledje porzati erzsebetet stop ne fantazialgasson stop maganak is jobb lesz stop felvett egy török kamion stop