Volt egyszer egy Telep. Vagy több is, persze. Például Maurits Feriéké Újvidéken. Ez jutott eszembe, amikor besétáltam a Gozsdu udvarba, s megláttam az egyik üvegportálra pingálva: TELEP Művészeti Bemutatótér. Valahogy megragadta a fantáziámat, le is fotóztam rögtön.

Aztán mentem dolgomra, a D Galériába, azaz mentem volna, de zárva volt még. Így visszasétáltam az E udvarba, mert a Gozsdu épületben épp az a jó, hogy egymás után, összefüggő sorban következnek az udvarok. Leültem a sarokba a Telep feliratú üvegfal elé, az egyik alacsony, használt és új, de gyalulatlan deszkákból ácsolt székre, az egyetlenre, amelyről már teljesen felszáradt az eső. Kibújt a nap is. Kevés volt a járókelő, egy-két turista, átkerekező fiatalok. Nyugalom volt főleg, megfelelő arra, hogy elővegyem az otthonról hozott szendvicsemet, s elfogyasszam anélkül, hogy bárki megbámult volna.

Üldögéltem, néztem a felhalmozott autógumikat, s azon gondolkodtam, vajon milyen célt is szolgálhatnak itt, ívben egymásra rakva.

Tetszett a berendezett udvar. Szememmel a másik térfelet tanulmányoztam: az ülőkéket fehérre festették, fent piros vásznakat feszítettek ki függőlegesen, közöttük hézagokat hagyva. Egyszerre volt az az érzésem, hogy zárt, védett helyen vagyok, s a nyitottság, szabadság impresszióját is megadta a széles sávokban látható égbolt.

Jókedvem lett. Egyedül voltam pedig, s jókedvűnek lenni mindig könnyebb társakkal. De ahogy a felhők szétszaladoztak, s a piros-fehér mintázatú bárpult a sarokban dél-amerikás hangulatba ringatott, ahogy végiggondoltam, milyen lehet felülről, a szomszéd épület függőfolyosójáról letekinteni a piros dobogón kialakított kávézóhelyre — az asztalon kávé helyett-mellett lehetne sör, Tequila, Unikum is, ha éppen nyitva lenne — el is felejtettem, miért is vagyok itt.

Jött aztán két srác, helyesek, intelligensek, barátságosak. Egymásra mosolyogtunk, köszöntünk is, beszélgettünk is. Mint bemutatkozáskor kiderült, Trellay Levente és Somoskői Gábor „telepesekkel" hozott össze a sorsom.

Motorral érkezett Gábor anyukája, fiatalon, csajosan, hetykén, s gondoskodón: uzsonnát hozott a fiúknak.

Tettek-vettek, pakoltak, átrendeztek,

sürögtek-forogtak, meséltek közben,

hogy miről szól a Telep, hogy Szert Lili alapította, és közvetlen kapcsolódási pontokat szeretnének kialakítani a művészek és a befogadók között, és hogy Bécsben, ahová Levente egyetemre jár, később kezdődik a tanév, ezért lehet még itthon. Az uderground alkotói is helyet kapnak itt — mondták, van zene, kiállítás, beszélgetés, workshopokkal, filmvetítésekkel, bulikkal, de már éppen költözőben.

Megadták a címüket, oda küldhetem a képeket, amiket ígértem.

És szombaton feltétlenül jöjjek el, érdemes!