2010 tél
Gömöri György

Irodalomtörténész, költő, műfordító, egyetemi tanár. Budapesten, 1934-ben született. 1953-1956 között az ELTE BTK magyar-lengyel szakos hallgatója volt. 1957-1962 között az oxfordi egyetemen tanult. 1955-ben a Petőfi Kör tagja lett. 1956 októberétől novemberig az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt. 1956 novemberétől külföldön él. 1963-1964 között a berkeleyi Kaliforniai Egyetem lengyel és magyar tanára volt. 1964-1965 között kutatóként dolgozott a Harvard Egyetemen. 1965-1969 között az angliai Birminghami Egyetem kelet-európai kutatóintézetében, 1969-2001 között pedig Cambridge-ben tanított lengyel és magyar irodalmat. 1969-től a World Literature Today, valamint a Comparative Criticism cut! szerkesztőségi tagja. 1970-2001 között a Darwin College igazgatósági tagja, 2001-től nyugalmazott tagja. 1989-1990 között az Erdélyi Múzeum szerkesztőségi tagja volt. 1994 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. 2008 óta tagja a Rotary irodalmi díj kuratóriumának.
Művei: Virág-bizonyság (versek, 1958), The Hungarian Literary Scene 1957-1959 (1959), Hajnali úton (versek, 1963), Polish and Hungarian Poetry from 1945 to 1956 (1966), New Writing of East Europe (antológia, szerkesztette Charles Newmannel, 1968), Új égtájak. 1956 óta idegenben élő költők versei (szerkesztette Juhász Vilmossal, 1969), Átváltozások (versek, 1969), Cyprian Norwid (monográfia, 1974 és tanulmánykötet szerk. 1989), Levél hanyatló birodalomból (versek, 1976), Az ismeretlen fa. Modern lengyel versek antológiája (forditotta és szerkesztette, 1978), Homage to Mandelstam (lírai antológia, szerkesztette Richard Burnsszel, 1981), Nyugtalan koranyár (versek, 1984), Angol-magyar kapcsolatok a XVI-XVII. században (1989), Búcsú a romantikától (versek, 1990), Nyugatról nézve (tanulmányok, 1990), Erdélyiek és angolok (tanulmányok, 1991), Angol és skót utazók a régi Magyarországon (forditotta és szerkesztette, 1994), Egy szigetlakó feljegyzéseiből (esszé, 1996), My Manifold City (versek, 1996), Őszi magánbeszéd (versek, 1997), A bujdosó Balassitól a meggyászolt Zrínyi Miklósig (1999), "Jöjj el, szabadság". Írások a XX. századi magyar költészetről (1999), Váltott hangokon (versek, 2000), Magnetic Poles (tanulmányok, 2000), Erdélyi merítések (tanulmányok,2004), Ez, és nem más (válogatott versek,2006), A száműzetés kertje(versek, 2009), Kultúránk követei a régi Európában(tanulmányok, 2009), Lapszéli jegyzetek Londonból (tárcák,irások, 2010).Műfordításai: Karácsonyi csillag. Paszternák kései versei (Sulyok Vincével, 1965), Attila József: Selected Poems and Texts (1973), László Nagy: Love of the Scorching Wind (1973), Miklós Radnóti: Forced March. Selected Poems (Clive Wilmerrel, 1979, 2003), Polscy poeci o wegierskim pazdzierniku (1986,1996),.George Szirtessel szerkesztette a Colonnade of Teeth c. angol nyelvű magyar lirai antológiát (1996). György Petri: Eternal Monday (1999)
Díjai: Jurzykowski-díj (1972), ZAIKS-díj (1987), Salvatore Quasimodo-emlékdíj (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Ada Negri Költői Díj (1995), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Pro Cultura Hungarica (1999),Magyar Köztársaság lovagkeresztje (2007) Alföld-díj (2009), Irodalmi jelen dij (2009).
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Gömöri György
Kedves barátaim,
Azzal kezdeném, hogy ebben az esetben „nem engedek az ötvenhatból”. Makkai Ádámot ugyanis pontosan 56 éve ismerem, amikoris egy barátom születésnapomra felhozta őt a Medveczky-műterem melletti lakásunkba, a Deák tér 3. sz. alá. Azonnali rokonszenv támadt közöttünk: mindkettőnk anyja a „Rózsa” névre hallgatott, csak az egyik írónő volt, a másik meg újságíró, mindketten verseket írogattunk és fordítottunk is (Ádám franciából, én lengyelből). A kölcsönös versolvasás és közvetítés odáig vezetett, hogy 1956 előtt mindkettőnknek jelent meg (igaz, hogy álnéven!) verse a Rónay György szerkesztette Vigiliá-ban.
A forradalom után mindketten elhagytuk az országot, Ádám Amerikában landolt, én Angliában, mindketten jónevű egyetemeken folytattuk tanulmányainkat (ő a Harvardon, én Oxfordban). Azóta számtalanszor találkoztunk: Oxfordban, Hawaiiban, Chicagóban, Cambridgeben, majd megint Budapesten, rengeteget vitatkoztunk, többször összevesztünk, majd kibékültünk. A barátság mindezt túlélte, a kölcsönös megbecsülés is, úgy hiszem, megmaradt. Isten éltessen a hetvenötödiken, Ádám!
London, 2010