Eldalolom, ha érdekel benneteket:
voltam bennszülött, majd számkivetett,
elhagyva Miskolcot fázva, megbomoltan,
hol könnyes hontalan amúgy sosem voltam.
Nem volt mocskos és füstös, nem volt hideg,
csak éppen mint verset, megzenésített,
ő súgta első, nagyon rossz rímeim,
s növesztett, mint csikorgó teleken át a kín.
Kitárulkozott és engedett mindent látni,
akár egy candyman (gy.k. cukrosbácsi):
nem voltak emlékeim, nem volt még múltam,
bő lódenkabátjába bújtam hát megvadultan.

REFRÉN 

Ha nem vagyok magamnak elég érdekes,

Miskolc mindig szívesen tönkretesz,

mikor nem vagyok elég jó magamnak,

megszerzem őt halálos kalandnak.

 
A Szövő utcában éltem kisgyerekként.
Volt ott egy zöldre mázolt konyhaszekrény,
polcán nippek, hasában dohos porcelán,
nem esett hasra benne Paul Celan;
én annál inkább, le is zúztam a lábam
a játszótérrengés epicentrumában.
És később a kocsmák s pár ivócimbora,
mit be nem fog térképész látóbíbora,
ki gépen száll fölébe. Nekem a Győri kapu,
hová sálként a nyakában hordott apu.
S amikor rám tört az Örkény-unalom,
Kaffkát bújtam a tapolcai padon.

REFRÉN
Ha nem vagyok magamnak elég érdekes,
Miskolc mindig szívesen tönkretesz,
mikor nem vagyok elég jó magamnak,
megszerzem őt halálos kalandnak.

S persze a Mályi-tó, Miskolc tartozéka.
Szúnyog, vízipók, kölyökkecskebéka.
Távoli loccsanás, gomolygó égbolt.
Korhadt stég, kutya - olyan keverék volt.
Bokorra tekeredett horgászdamil,
kibogozgatni megszokott manír,
sátoros cigányok, szalonnacsöpögés,
megszorult világbog, Gordiosz köhög, és
szíven szúrja magát, patakvér hömpölyög,
elázott gatyában lúdbőrzik egy kölyök,
sűrűn zokogok, míg reccsen a fokhagyma,
sziszeg a vizes fa, meggyulladni hogy fog ma?

REFRÉN
Ha nem vagyok magamnak elég érdekes,
Miskolc mindig szívesen tönkretesz,
mikor nem vagyok elég jó magamnak,
megszerzem őt halálos kalandnak.

Csónakból kukkolok egy kockás pasit,
döglötthalszag leng be, felemel s letaszít,
koszlott műbőröndön ülök a Tiszain,
jólesne egy spangli meg két slukk kokain,
a restiben melegít két arab vagy török,
a meleg sör elbágyaszt, sűrű vattát köpök.
Hiába szűkölök, ez itt Miskolcország,
felszív-letömörít, egyetlen nagy porzsák,
érintése faggyas, hangja fojtott bongás,
dózerolt barakkon imbolygó toronyház.
Mielőtt meghalok, Miskolc, szép gyehennám,
egy utolsó acetoncsókot még lehelj rám.