Betonból kibukó fűcsomók 

Hát mégis az emhármas

védtelen falának szorított

az Isten ki itt andalog

ki ott elhagyott

az Alkotmány utca

betonból nőtt fűcsomójában

finoman rejtve

egy tökéletesen metszett

vipera nyelve füstölög

felszedem a már húsz éve

nem harcoló borotvapengéket(;)

csak a szó éles

penge s kasza nem

ki itt andalog ki ott elhagyott

többen vagyunk egyedül

párnáink betonból kibukó

fűcsomók

hajnalra eltapossák álmainkat

fényesre bokszolt bakancsok

Vérnarancsok dodzsemek

Alattad s fölötted rácsok

rostálják a támadásokat

vastag szidalmakat szűrnek

kopasz nyakú verebeket fognak

beszorult fejükből

könyörögve néz a szem

remény helyett

csak vérnarancs gerezdeket

adhatunk

dodzsemek sorakoznak

a rajtvonalon felszabadító

intésre várnak

selymes zászlókra mindhiába

jó fogású pisztoly

durranása jelez

kimentek már a divatból

holmi tompa patronok

süvítenek célirányos éles lőszerek

szikraeső hullik ég szakad

mindenki felfigyel

és az lesz fontos mi kezdetben

nem  volt lényeges

szándékosan ütköznek

villásfarkú dodzsemek

s hullanak kopasz nyaknál

metszett verébfejek

lehajolunk felszedjük

a vérnarancs gerezdeket