Hölgyválasz

1.

beléd már csak halni is

ritkán jár a lélek

márciusi fű virít

kemény koponyámban

c'est la vie, kicsi szentem

én száz — te hetven

egyszerű matematika

2.

„Túl sok a hang”?! — Mozart ma tömeg-ír,

gyógyvíz a lábnak, a fejnek nyugtató,

derűs tükörkép, kerekded tiszta tó,

kis kék ladik, s ki benne ül netán,

az épp te vagy, a konszonáns leány,

ki harmatgyönge gyöngy-verseket írna,

ha nem szégyellné, hogy a neve Irma.

„Csak hangzavart ne!” — nála minden klappol

kis konyhájában engem is kiklopfol

s mint rántott bécsit föltálal urának

ne érje házát disszonáns gyalázat!

3.

Középkorú nő? — zavarva

lelkem, mint a bomlott...

barátul mégsem érdemli

meg magát. — A cimbalmot,

csak azt tudná feledni,

s az ünneprontó ördög

vala gát!

Nem volt szerencséd — mondta N.

kit velem csalt meg az ura.

S igaza volt. Bezárt a gyár.

A répaföldön hét fura

csokinyuszi — a Bölcs Tanács:

Labdába nem rúgtál soha!

Vagy hogyha mégis, túl kerek

volt az a labda, s kigurult...

Világgá futnál — té s tova?

Hol a nyúlcipőd, ostoba!