Úrnőm,

Legyen találkánk színe éj,

helye félelem a Duna mentén,

legyen Önnél lélek, platinával bélelt,

grinzingi pohár, bécsvilágnál érlelt,

búban elkevert pincelény homály.

Társa legyen szomor úr,

s ne lássam léptei nyomát,

míg telet nem üt az Anker Uhr.

Ha bús had felnyög, ha viadal hív,

én ott leszek, felzenélek,

kottám zengi a diadalív.

Perselybe csöngő, kalapba pengő,

dalunk tiporják a lópaták.

Életeink, kicsi emlékkatonák,

egymás szuronyaiba dőlnek.

Nap ragyogja találkánk színét,

viseljen csuklója körén virágot,

szerelemmel kifizetjük az egész világot.

De ha nem érzem ruhája illatát,

fénnyel verje át a Gloriett a szívét.

Bartók Úr