B. Écs: Kedves ÖÖÖÖ izé ÖÖÖ talán mondhatnám önt, bocsánat Önt, izé
önt valamit, vagyis ööö illetve ÖÖÖ, vagy inna valamit, mielőtt,
akarom mondani, tehát, elkezdődik, kévem foglaljon helyet a keveveten,
vagy ahol tetszik.
B. Artók: A mi szarvunk ajtón be nem férhet,
Százezer szövétnek,
Jaj Százezer szövétnek,
Rajta, rajta,
Minden ága bogán,
Minden sarkalatján,
Aj, Aj,
Gyújtatlan gyullada,
Oltatlan elalvék.
B. Écs: Kévem azévt mégis kevüljön beljebb! Talán nem veszi
tolakodásnak, ööö, de arra szevetném kévni, ööö, ha mégis talán helyet
foglalna itt nálunk a Máriahiferen, esetleg ööö.
B. Artók: Téli ég csillagpora,
Testünk beborítja,
Suta lábunk,
Zörgő patánk,
A padlót fölkarmolja,
Aj, Aj lábunk nyoma,
Csillan tócsa tükrén,
De té és tova tosszan,
A padló viasz fényén.
B. Écs: No, hát izé akkor mégis talán, ööö, vagy akár ide is lehetne,
vagy mégsem? Itt talán ööö, akavom mondani, izé kényelmesebb. Talán
ihatnánk valamit? Esetleg egy jó bécsi kávét?
B. Artók: A mi gyönge testünk ajtón be nem hatol,
Szarvunk az eget karmolja,
Patánk csak az avart tapodja,
Szomjunk kávé nem oltja,
Csak a forrás tiszta vize,
Mely vágyunk csillapítja.
B. Écs: Pedig ezt a kis bögvét évdemes le kipvobálni!