2009 nyár
Tenczer Tamás
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Tenczer Tamás
Hogy ne triumfálhasson az válság
Kedves Ecsém, szívemnek és tárcámnak oly drága B.Écsem!
Pompás királyi Burgodba irgumburkoltan már begyűrűzhetett perisztaltikus sunnyogásával Ős Kajmán képében a recesszió, amely közel sem kápráztatja úgy el a népeket, mint hajdanán a kifinomult szecesszió. Ahelyett, hogy zongoraversenyre kelne Bartókkal-vonóval, klimpironkodás nélkül, köszöntőt sem nyitányolva hömpölyög szerte-széjjel fából faragott vasparipáján a krach. A világgazdátlan álság már jó ideje húzza a talpalávalót, bankókkal tömi az alávalót, és sokadik bőrétől szabadítja meg a felettébb valót. G-pontok hevülnek, néha pont 8, bár nekünk lenne, máskor meg más mismásol. Nosza, ne késlekedjünk tovább, kérjük számon a potentátokon, hogyan is lendüljünk túl az átokon. A homlokzat arrogancia üres kongása lélektelen harangjáték mások vásárra vitt bőrére. A faszád mögött széthordott dalék az ária, országára alig ismerne rá Mária. Vicsordákban koncokon marcang, a böjt után immár vérre megy a farsang. Kötvény köszvény kínoz nem éppen vidám borbárókat, felépítményvesztett alapok oszloptalanodnak el, romjaikon, a Silencium völgy mélyén porlad szét tömegek számára a biztosítottnak látott szebb jövő. Süket a csend, nagyothall az értelem, már-már a harmóniákon is úrrá lesz a félelem. Máskor lobbanékony hercegnő kuzinunk, az örök sercegő M.Écsünk világa alig pislákol. Lidércfényként bolyong fertőzött szavaink nyálas-hínáros lápi világában. A sötétség uszályába tekeredett viseltes fényködmöne nem csak a halandót vacogtatja meg, de még a köztes mocsarainkban sok rettenetet látott úszóhártyás Hany Istókot is hanyatt-homlok kényszerítené menekülésre. Oszlatni kéne, no nem tömeget, de homályt. Leülni végre, rendbe tenni közös dolgainkat, nem felülni hagymázas indulatoknak, és teret engedni a zenei hangulatoknak. Vállalva a dolognak valamennyi ódiumát, légyottunk helyszínéül javaslom a Miskolci Operafesztivál pódiumát.
Szövegségbe forrt szabad asszociációinkba vetett töretlen bizodalommal fonjuk egybe a zenét az irodalommal, de egyetlen percre se feledkezzünk meg közben arról, hogy abcúg minden birodalommal:
B. Artók