Lépésről lépésre együtt kellett volna feljönnünk a mélységből Rudolf és Ferdinánd oldalán, hogy most már kinyújthassák kezüket, elengedjék a tenyerükben szorongatott golyót. Idecsöppentem a Mindenható helyett a kozmoszból rendet teremteni egy nagyságrendekkel aprócskább ügyben, ami legalább egyetlen ponton áttekinthetővé teszi a mostani káoszt, kijelölve egyetlen pontot, amitől minden ugyanannyira van. Nem ítélkezhetek halandó polgárok gyanakvó csoportja felett, és nem bocsáthatok meg helyettük, de helyetted sem, csak egy bécsi ember vagyok, a kihalófélben lévő fajból, és a városom az én birodalmam, ahol még mindig itthon érzem magam az ismert előzményekkel, ami talán tanáros emlékeztető volt, de csüggedt lennék, ha nem értenéd, miről beszélek. Azért kezdtem a káosszal, mert egy kör közepén állok, amolyan teoretikus idegenvezetői beszédstílussal, hogy másképpen láttassam azt, amit mindenki látott, mert annyian vannak, akik fennen hirdetik, hogy másoknál többet tudnak a városról, holott senkinek sem fedi fel összes titkát, legfeljebb a tradícióiról mondhatunk valami biztosabbat, ha valóban bennfentesek vagyunk. Ha vállat vonsz a hagyományokra, akkor elmondom, hogy márpedig errefelé léteztek ilyenek előttem is, a görögség idejétől fogva, és merem remélni, hogy utánam is lesznek ilyenek, és a nyelvi tarkaság is marad, amit illik érteni és becsülni. Szomorú lennék, ha nem követnéd a példát, hogy néha eljön az idő, amikor félórányira békét kell teremteni valahol mélyen legbelül: szabályokról beszélek egy szabálytalan korban. A bécsiek mindig büszkék voltak a városukra, és ez nagyon is ide tartozik; szerintem, sosem mások ellenében, de feltétlenül az ellenszegülők védelmében. Nem harcolunk az árnyékvilág ellen, mert nekünk az a dolgunk, hogy végül minden a helyére kerüljön, bármiként alakuljanak az aktuális és folyton mulandó válaszok, bárhogy teljen az együtt és külön töltött idő.

         Fejünk felett gondot visel, aki mindent lát, bárkik voltunk, ha veszni hagyjuk, amit nem kellene, urna nélkül szórnak szét; még ha egy test, ha egy lélek is, amely másféle elbírálást kíván, test a testért, akárha holt vagy él még, először is meg kell érteni a gyengébb ellenállás mentén. Más utakon járunk, és a kereszteződéseknél szét kell nézni. A halállal önmagában semmi nem múlik el. Nem akarok nagyon ékesen szólni itt, a márványkővel rakott szegélyen, de túlságosan hétköznapian sem, mert itt hallja a közelben Beethoven, Schubert és Brahms is, amit mondok. Hosszú és dallamos beszédnek lendültem neki, minden hamisság nélkül; készülj fel rá, mint egy zongoraverseny szertatására. Ha egy mérkőzést végig lehet szurkolni, akkor talán ez, a lelkünk nyugalmát érintő szertartás sem lesz hiábavaló. Merre induljunk el? Bécsnek több mint félszáz temetője van.