2009 nyár
Fecske Csaba

1948-ban született Szögligeten. 1962 óta él Miskolcon. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu

Fecske Csaba
Méla Béla B.Artók levele herr B.Écsnek
mélyen tisztelt márki
neved márka tudhatja bárki hogy te nem vagy
akárki drága sógorom odaát ki hunyott szemmel is
idelát mondandóm momentán ekként dekódolom
a zongorabillentyűk helyett a számítógépét verem
s fejemet a falba mert lelkemet a hülyeség sója
kimarta kézzel-lábbal igyekszem a túlsó partra
úgy értem Amerikába én ki nem vagyok se rest
se kába elismerem hogy olykor félreverem a
billentyűket mint részeg sekrestyés a harangot
szóval abbéli aggodalmamnak adnék hangot
van ugye ez a válság virágválság mondják és csinálják
ahogy erejükből telik nagyban művelik ahelyett
hogy örülnének szelel seggükön a lik — micsoda álság
bazi nagy szamárság — szamálság! — dollárban
euróban mérni az életet vészharangot kongatva
nyakig a szarban várni a végitéletet
össze kéne már ülni zongorázni hegedülni
a zongora Bösendorfer a hegedű Stradivari Amati
amely a kontárt is zsenivé avati tagadjuk hogy a pénz az Isten
a mi köreinkben legalábbis nem sokkal inkább
Haydn Beethoven Mozart takarítsuk el a zenéből a gagyit
a lószart zavarjuk el a károgó-kart mely folyton folyvást
válságról végről karattyol csörömpöl hiszen az élet
zenéből van és örömből mi tudjuk a legtöbb ami
adható nem az Edusho hanem a zene mitől a világ
föllélegzene írjunk és játsszunk szimfóniát scherzót és motettát
sok szép áriát hogy a hős hősnő ha szájat nagyra tát
elolvadjanak a gyönyörűségtől szegény páriák röstelkedve
de őszintén ideírom Strausst nem igen bírom mint
afféle úr persze eltűröm ő az én zenei lektűröm
küldd el hozzánk kérlek Haydnt Mozartot Beethovent
s vélük néhány hangszert zongorát fagottot üstdobot
a miénk elkopott elnyűttük mint minket az élet s nem telik
újra mindenki csak a magáét fújja jött ez a Gordon
én mondom nem pendül velünk egy húron nagyot szorít
hölgyön és úron minden egyes akkordon teheti megvédi ha kell
jó erős kordon válság van mégiscsak a'szondom mindenki
— szintén zenész — belátja
tisztelettel üdvözöl édes mandarinok savanyú barátja:
E-mail-i méla Béla B.Artók