2009 nyár
Gábori Kovács József
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Gábori Kovács József
Nématáj
Morféma-völgy,
fonéma-táj,
kohéziót fon Nématáj.
Falu fölött
az ősi vár,
míg csendbe roskad, rút, sivár.
Nyelvem hegyén
a Szóalak,
lakói benne játszanak:
„Körülbelül
öt ezrede,
a népünk Hangból jött ide,
ajak lezárt,
a toll kapart,
most gyártmánya nevet kap: Art.
Jelen: betű,
jövőnk aszály,
hiába vet tovább a száj,
hisz boldogan
tenné ma Bájt
semmivé a fonéma bájt.”
ragoz
Fiú-seregben kajtat az öröm;
farokcsóvámnak fenntartott pokol;
tinédzser playboy-poszter a köbön,
kan-társzáron nyelvtant magol.
„Tanár Úr, kérlek, még egy kamasz,
Aztán már a tied. vagyok.”
Nem mondom, hogy nem nagy ravasz.
„A nyelvet végre előadod?”
Elszólásom rajtötletét
hizlalták az elmúlt hetek.
„Ha gondolod, egy ötösért
előtted is öltözhetek.”
„Kösz, ne. drága. Állmodoztam.
Inkább azt mondd meg nekem:
ikes igék ragozása
e per egyben k vagy m?”
„Hű, ezen még gondolkozok.
Mit mondjon egy harisnyalány?
Masztizom vagy masztizok?
Belém kéne verned talán.”
Vajon megérné? Kinn a téren...
És hol dolgoznál, te barom?
Muszáj hagynom, hogy lelépjen
és megússza szárazon.
Ars poén
Kell soronként egy poén,
bármiféle vicc belőlem,
ringatózzam művemen,
mintapók a tó vizén.
Kell a ritmus adta báj:
jambusokba dugva szellem
szájbarágja dörgedelmem:
Olvasó, jer és zabálj!
Kell a komoly gondolat
rejtve pajzán szó alatt —
versem ne pusztán szöveg legyen;
olvasónak ófalat
és modern egy sróf alatt,
mintapince jó helyen.
Szobakilátás
Már tudom, ki az a Kelemen Anna.
Aktmodellekben soha nem voltam
otthon, de még csak vendégségben sem.
Doktoranduszi ösztöndíjam csak kollégiumi
szobákat engedélyez, olcsó albérleteket, bokrokat
a pályaudvarok és könyvtárak beszűkült látóterében,
mérgező kipárolgású tiszafák lehúzó akaratát, melyek
után az ember tárcájában még marad két fél vodka
a reggeli gondolatok felfüggesztésére. Többcsillagos szállodákat
eddig csak kívülről láttam, többnyire tévében, bár egyszer
összefutottam egy közismert énekesnővel Pesten, a Rákóczi út egyik
önkiszolgálója előtt, míg egyik bent vásárló
barátomra vártam, és bár kívül voltam,
szerettem volna ön
kiszolgáltatni magam, de a nő bement, előzékenyen
kinyitottam az ajtót és ő bement, folyamatosan
beszélt a mobiltelefonján, nekem még csak nem is biccentett,
amiért felvillantottam előtte az ön
kiszolgálás könnyen elérhető
lehetőségét. Bosszúból egyfolytában
a seggét néztem,
a sárga nadrágba, videoklipekbe, meg férfimagazinokba bújtatott, és most a sor fintoraként
orrom alá dörgölt segget, mely kihívóan tárgyalt az üveg másik oldalán,
kéretlen riszálta magát — na nem az én kedvemért, hanem
megszokásból, a színpadon eltöltött
évek velejárójaként elsajátított közönségmegőrjítő mozdulatokat
panaszolva, amivel lázba hozta a nyáladzó
karzatot, aki csak bámultam az előadássá avanzsált ön
kiszolgálást, míg a nő ki nem szabadult a látóteremből, hogy a bolt
más termeiben is hasonló gondolatmenetet ébresszen a látó
gató férfiakban és nőkben. Hogy egészen pontos legyek, gond
olatmenetet csak a nőkben, a férj
fiakban inkább ondolatmenetet készített elő a pár perces ön
kiszolgálás, mint a bolt előtt álló közönségben is, aki
még akkor is az elő
adás folytatását vártam, mikor az egész napos levéltározásba
beleéhezett barátom kilépett az ajtón, és átnyújtott nekem
egyet az imént vásárolt zsömlékből.
Doktoranduszi ösztöndíjam csak üres zsömléket engedélyez,
akár egy hétig is elálló szeletelt kenyereket, töm
egebédeket a minden ízében Vegetáló egyetemi menzán,
babkonzervből kinyert gyomorpanaszokat, melyek
után az ember tárcájában még marad két belépő
a legközelebbi nyilvános vécébe. Többfogásos étkezéseket
jó ideje csak messziről láttam, többnyire tévében, bár egyszer
a konzulensem meghívott egy szakmai ebédre, melynek köszönhetően
sikerült elkésnem a következő órámról, ahol pl.
uszfeladatot kaptam emiatt, így az étkezések mellett
az alvást is hanyagolnom kellett több napon keresztül.
Végeredményben mégsem panaszkodom, a mi
szakmánkban elvárás a vékony testalkat, hogy minél több
férhessen el belőlünk a lev
éltárban.