ZS

Ez egy nehéz vállalkozás, nem tagadom. Nem szeretném lebecsülni annak a lehetőségét, hogy itt most valami új fog születni, létrejönni. Vagy egy régi fog újra létezni, előtűnni a múltból, feltámadni, ha úgy tetszik, talán csak egy pillanatra, a mondat idejéig, a szöveg tartalmának feldolgozásáig, mindenképpen pár percig, de nem tovább. Egy teljes mértékig új vagy egy már létezett s újra feltámasztott régi, egy köztes állapotban, mégis, egy tiszta és behatározható módon, ennek a szövegnek és a másiknak, amit te olvasol, ha csak részlet is, mert egészet létrehozni vagy nagyon egyszerűen vagy sehogyan sem lehet.

A

Örülök, hogy beszélsz a vállalkozásról, így nekem van időm az első mondatot keresgélni, hiszen az első mondat mindennek az alapja, és nem is csak az első mondat számít, ugyanolyan fontos az első mozdulat, egyáltalán az elsők lényegesek, a kezdés, az indítás, a felütés, ahogy megmozdul valami, ami addig nem volt, nem létezett, csak most, az első mozdulás által, az elkezdődés következtében létrejön, és bár folyamatként tekintve reá, mondhatjuk, hogy amint befejeződik, lesz, ha viszont, és mi itt és most inkább ebben hiszünk, sőt, ebben vagyunk érdekeltek, tehát amint az imént mondtam, kész van, ami készül, bár nem pontosan így mondtam, mert ez egy idézet, így hát úgy egzakt, hogy erre próbáltam utalni, erre az idézetre, hogy kész van, ami készül.

ZS

Ez egy egész vállalkozás, egy nagyvállalkozás, egy olyan, amibe vagy csak nagyon sok utánajárással és sok tanulással, körültekintéssel, nagy előkészületekkel lehet belevágni vagy éppen ellenkezőleg, elsőkezűséggel, előzetes bejelentés nélkül, adhoc, egyszercsak. Itt és most, egykor és mindörökre. Ma.

A

A nekivágás, belekezdés, mármint az előkészületeké, vagy éppen a nem-előkészületeké, tehát ez az úgynevezett viszonyulás már előre megadja az indulás problematikusságának tapasztalatát. Vagyis amíg konkrétan a mai estébe belekezdésig eljutottunk, átmentünk a hogyan is kezdjük el, miképpen csináljuk kérdésein. Engedelmeddel idecitálnám, csak egy felvillantás erejéig — nem akarom hosszasan bonyolítgatni az általam vélt jelentőségét egy ilyen asszociációnak, annyit azonban általában az ilyes citálások kapcsán mindenképpen el akarok mondani, hogy amikor szinte pókhálóval kötünk össze első ránézésre, hallásra bizonyos dolgokat (dolgokat mondok, hiszen nemcsak szövegek lehetnek), szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amennyiben esik kint az eső és süt a nap, hogy csodálhatjuk a cseppek játékát a fonálon — Ottlik Géza Iskola a határonjának legelső mondatát, a fejezetcímet, mely ekképp szól: Az elbeszélés nehézségei.

ZS

Ez a vállalkozás sikeres kell, hogy legyen, hiszen sikerét már a létezése garantálja, a megléte, a létjogosultsága, az, hogy már régebben is beszéltünk róla, hogy a fejünkben van egy elképzelés, igaz, képlékeny, igaz, kidolgozatlan, néhol kusza s bizony néhány részlet meglehetősen halovány, a határvonalai elmosódottak, de találhatnék még számtalan ehhez hasonló fogalmat a körülírásra.

A

Tudatosan, szándékosan használod a siker szót, nem köntörfalazol, nem írod körül, vagyis ne álszerénykedjünk, tényleg sikeresek akarunk lenni, vagy éppen már azok vagyunk, ez most másodlagos is, de vajon kell-e definiálnunk, mit is értünk siker alatt, mögött, benne?

Mert félelmetes jelentésű szóvá lett jó ideje, el- és kitávolodott belőle az eredeti tisztaság, hogy nem más sikeresnek lenni, mint valamit megfelelő módon elvégezni, megcsinálni. Egy jó ebéd, egy péntek délutánra tervezett takarítás, egy remek könyv megszerzése mind-mind a sikerről, a sikerülésről szól, vagyis amikor megtörténik, amit szerettünk volna, amiért megdolgoztunk, vagy legalábbis akartuk nagyon. Ebben az értelemben akarunk hát sikeresek lenni és vagyunk sikeresek, ha azt is tudjuk, kész van, ami készül.

ZS

Mivel egyértelműen érezzük, hogy a vállalkozásunkat siker fogja koronázni, néhány alapvetés átugrásával időt és esetleg energiát takaríthatunk meg, javaslom tehát, hogy akkor olvasd föl az idevonatkozó passzust, amit te idevonatkozónak ítélsz, szánsz — ami tehát innentől kezdve idevonatkozó lesz.

A

Itt akkor most egy rövid idézetet olvasok fel, aztán mindenképpen iszom egy kortyot, mert ki vagyok száradva.

Csak az képes magát alakítani, aki visszafordul és magára okként hat.

ZS

Feltámadás csak abban az esetben lehetséges, ha már meghalt, akinek fel kell támadnia. Vannak olyan kivételek, például a sírból kivétel vagy a szellemi létezés megfoghatatlan és szerteágazó energiája, melynek során a feltámadásnak eleve nem is értelmes megvalósulnia, hiszen a halottság maga nem következett még be. Ilyen eset például az itt felvázolandó, az ide citált, az itt megbeszélt is.

A

Nagyon jól beszélsz, kiváló szavakat használsz, és az a legfontosabb, hogy nem vagy félreérthető, konkrétan és pontosan fogalmazol, ez rendkívül fontos az est szempontjából, mert szerencsétlen lenne, ha ma akár csak egyszer is tévednénk vagy pongyolák lennénk. Ezért én most egy egyszerűbb mondatban össze is foglalnám az imént felbukkant lényeget, miszerint: aki él, az nem halt meg.

ZS

Vállalkozásunk nem kevesebbre fog vállalkozni, mint NEM feltámasztani egy nem halott szellemet, egy nem holt szellemiséget, egy el sem távozott lelket. Vállalkozásunkat eleve siker koronázza majd, amit természetesen előadásunk főszereplője garantál.

A

A garancia a lelke mindennek manapság. Se kávéfőzőt, se mobiltelefont, se óvszert, se radírt nem veszünk megfelelő garancia, jótállás nélkül, hiszen érvényesíteni akarjuk a jogainkat, használni az illetékességünket, és hogyan máshogy, mint a minket olyannyira körbeölelő, sőt meghatározó használati tárgyainkkal kapcsolatban.

ZS

Mivel van abban valami furcsa, morbid és nem odaillő, ha valakit vagy valamit nem akarunk feltámasztani, mert élő, ezért most egy szertartást fogunk bemutatni, elkerülve minden esetleges félreértést, megelőzve a rosszindulatú feltételezéseket és az esetleges pletykákat, miszerint mi valami morbiddal, esetleg nem odaillővel akarunk foglalkozni.

A

A szakralitás a kulcsszó, nem is annyira a szertartás. Először azt gondoltuk, a terem főfala elé, éppen középre teszünk egy teljes, tökéletes és drága házimozi-rendszert, hiszen mindennapjainkat e mutatós és hasznos házioltár viszonylatában éljük. Aztán elvetettük az ötletet, de csak azért, mert nem volt rá pénzünk. Így ez a rendkívül fontos és mindenki számára azonnal érthető díszlet kimarad, miáltal viszont hiányában van jelen, hiszen beszéltünk róla, most mondtam. De a szakralitást azért komolyan vesszük, hősiesen megőrizzük még így, szegényen is.

ZS

Előadásunkban látni fogják tehát, hogyan nem támasztunk fel senkit és hogyan nem akarunk nem kívánt morbidságot előidézni. Kérnék egy kis tapsot, te pedig akkor doboljál kicsit.

A

Inkább még nem dobolok, várok egy kicsit, eldöntöm, mi szolgálja jobban az ügyünket, ha, mondjuk, mégis az ujjaimmal dobolok az asztalon pár másodpercig, és utána megtapsolom a közönséget.

ZS

Előadásunk szertartásszerű kávéivással fog kezdődni, a számunkra már előzőleg odakészített kávéscsészével, melyben remélhetőleg odaillő módon kávé gőzölög, a cukrot pedig én személy szerint el fogom keverni a kávéban, hogy nekem jobban tetsszen, mármint az íze és a kortyolás.

A

Hosszúkávé külön hideg tejjelt iszom, megvan ennek a megfelelő szertartása. Először beleteszem a cukrokat, elkeverem, aztán öntök bele hideg tejet. Átkavarom. Mélyen belekortyolok. Ráöntök még némi tejet. Újrakavarom. Hátradőlök és gyönyörködöm.

ZS

Míg én a kávét készítem elő a nekem tetsző módon, addig, kérlek, hogy vázold fel, hogy te pontosan mit is fogsz csinálni, amíg én iszom, vagyis hát kortyolgatok.

A

Amíg te előkészíted a kávédat a neked tetsző módon, én felvázolom, hogy pontosan mit fogok csinálni, amíg te iszol, vagyis hát kortyolgatsz.

Azt fogom csinálni, hogy beszélek egy kicsit erről az estéről, hogy ez miért fontos nekem.

Azért fontos nekem ez az este, mert teljes egészében megkerülhetetlennek gondolom az életművet, és felteszem, a személyiséget is annak gondolhatom, jóllehet én, leginkább koromnál fogva, személyesen nem ismerhettem. Az a hihetetlen tisztaság és tisztán-gondolkodási képesség, amivel bír, lenyűgöző. Úgy tud viszonyulni mindenhez, ahogy senki más, és ebből nem von le semmit, hogy akkor halt meg, amikor mi édesanyám születésnapját ünnepeltük.

ZS

Az előadás során előidézünk valakit, aki egyébként már itt volt a legelejétől kezdve, itt ül valahol, az egyik üres széken, esetleg áll, ott, ott Önök között, hmmm, Ön mellett, nem is tudom, talán ott...

A

Most csak azért szólalok meg, hogy elmondjam, nem akarok megszólalni, hogy elmondjam, szerintem az összes széken Ő ül, az összes szék mögött Ő áll, mert ez rendkívül triviális, talán méltatlan megszólalás lenne.

ZS

Az előidézés legjobb módja az idézőszöveg beolvasása.

A

Valóban, az előidézés legjobb módja az idézőszöveg beolvasása, szerintem.

ZS

Ez alkalmat adhat arra, hogy az előidézett a helyzethez alkalmazkodva saját magától idézzen, saját magát beidézze, idézőjeleket tegyen ide vagy oda, idézéseket nyújtson át, esetleg ő maga okozzon másféle idézéseket.

A

És lehetőséget teremt a mátrixolásra, az ide-oda asszociálásra, valamint végre egyértelművé teszi azt, amit itt csinálni akarunk, hogy ne rólunk, hanem róla szóljon ez az este, ahogy azt eredetileg is terveztük, hiszen hát miatta hoztuk létre.

            Azért is maradnunk kell a konkrétumoknál, mert az ilyen jellegű nyilvánulások könnyen fulladhatnak öncélúságba, magamutogatásba. Ragaszkodjunk tehát az eredeti tervhez, legyünk konkrétak és pontosak. És most akkor egy kis tapsot kérek.

ZS

„Aki magára okkal hat, az már olyan, amilyenné magát alakítani kívánja.”

A

Tarts önmagadtól.

A szövegben dőlt betűvel szereplő Erdély Miklós-idézetek a kollapszus orv. című kötetből származnak (Magyar Műhely, Párizs, 1974.)