Bizony, Ernő. Kinyílt feletted az ernyő,
földet értél a Nagykunságban.
48 éve biztos szállás neked a kun Kisújszállás.
70 szenti hosszú kezedben a szalag.
Egy ember, ki látszólag hallgat.
Sztoikus bölcselő, lila ködök nélkül,
szakállt használ férfiékül,
stabil nála a mobil(itás),
Jön-megy, vörösboros(tás) arccal
figyeli a hazát,
szervezett küzdelem során
fenntart egy szemérmes stratégiát,
miközben szintetizál (verset, bort, barnasört),
ökle zsebéből könyököl.
Reggel hatkor már teákat kreál,
sohsem lesz szocreál,
fanyar kanyarral kóricál,
nemcsak ír, grafikál.
Éltessen Isten, öreg barátom, Ernő!
Ha nő lennél, lehetnél delnő,
de férfi vagy, árnyékod felnő.
Én egy tizessel nálad hamvasabb.
Üvdözli a hetvenes Ernőt
Eszter, a hatvanas.