A disznók megeszik a lány szerelmét,
hízik az ólban a jég,
és a lány, szerelme hurkásodik.
A férfiak disznót esznek,
folyik szájukból a zsír,
kolbásszal tömik meg beleik,
és a lányt, szerelmük moslékát.
És a hiány, a hentesbárd, a lány
hasadéka, kimetszi pontosan a
legfinomabb részt, erkölcsi fartő.

Azért vagy itt, hogy elfoglald
helyemet a világban, az ólban,
és azon kívül a semmiben. A
merev fekvésben, amíg körbe
ér rajtad egy vonal. A lány
ágyéka, mely betölti helyed.
És a hely mely betölti a disznót,
vissza, beleibe, magát.