Pasolini
Nemes Z. Márió
1982. október 29-én született Ajkán. Érettségit 2001-ben a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban szerzett. Jelenleg az ELTE BTK esztétika – filozófia szakán folytat tanulmányokat. Verseket és prózát 1996 óta ír. Publikált már a Parnasszus, Új Forrás, Új Horizont, Hitel, Prae, Napút, Új Holnap, Szépirodalmi Figyelő című folyóiratokban. 2005 óta a JAK és a FISZ tagja. Képzőművészeti kritikákat és filmesztétikai írásokat készít a Balkon, Filmvilág, Magyar Építőművészet és a Sokkmagazin számára.LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Nemes Z. Márió
Itt bántják a Pasolinit?
Már én is tiszta homokos lettem. Annyian bántottak. Itt buzira verik az embert. Aztán meghal. Itt nem is tudják ki volt a Pasolini. Azt hiszed én vagyok a Pasolini? Ellenségképet generálsz? De megtalálnak. Már moziba se jársz, csak videózol? Alád mondják a betegséged? Hiába szólsz a Nádas Péternek, hogy álljon ki a gangra. Ideggyenge ne szórakozzon az olaszokkal. Militáns szeretnél lenni? Rágyúrni a porzóra? Kimondod a tükör előtt háromszor, hogy picsa. És jön egy picsa. De nő nélkül.
Itt nem is tudják mi az, hogy szeretet, és mi az, hogy őszinte sírni vágyás. Az anorexiás masszőrnő éjfélkor indul futni. Te is ilyen lehetnél, ha hivatásosan utálnád magad. Lefogyni Pasolini-ig. Az az igazi alázat. Azt hiszed én vagyok Pasolini? Nálam sokkal rosszabb a Pasolini. Ő az anyád. És Nádas Péter. Te vered anyádat?
Már én is tiszta kész vagyok. A rám száradó fél-nő mindenütt. Egy újságba csomagolom a maradékot és kidobom a gangra. Abból ehetsz. De figyellek Pasolini. Elmondom a tükör előtt háromszor, hogy anya.




