Új tóba lépek, félek elmerülni.
Birtokba sosem veszem, hisz túláradó,
Körülölel, melenget, simogat
De amint megragadnám, elfolyik
Bőrömről elpárolog.
Életben tart, legördül pár cseppje száraz torkomon,
S bennem lüktet, éltet, megtisztít, részemmé lesz,
Majd távozik, s újra, újra őrülten szomjazom.
Remegő combokkal gázolok a hűvös vízben,
Lassan megszokom,
Már szinte langyosnak, forrónak érzem.
A cseppjei gyöngéden ölelnek, birtokba vesznek.
Szívemig ér, majd vállam fölé, úgy érzem összeroppant.
Nem uralja tüdőm, a hozzámsimuló, ragaszkodó hullámokat.

Cukorsüveg vulkánhegyet
Álmodtam az éjjel.
Színes üveg-kristályhegyek
Csendültek zenével.
Villanó lámpaernyők
Lebbenése ringatott.
Illanó illatfelhők
Ölelése altatott.
Pici pergő gombpörgentyűk
Parádéja buktatott