Milyen hülyén is néznénk
ki:
Feketében mások, fehérben
mi.
Nem is bírnánk sokáig
a leplet;
Valaki szépeket is mondana
rólunk,
mosolya átszűrődne valami
fanyar virágillaton,
hullaszagon, ravatalon,
azt hinné leleplezne ott
mindenkiből valamit, hátrahagyott
kedves emlékek csíráit bontogatná,
s, hogy jó ez így.
Milyen hülyén is néznénk
ki ott,
Feketében mások meglopott
pillanatai között
fehérben. Mi.